2017. január 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma nem a pillanatnyi belátástól függ

– Mk 1:40-45

Betegsége miatt a leprásnak megközelítenie sem lett volna szabad Jézust. A törvény szerint (3Móz 13) óvnia kellett volna saját magától az embereket, így kiáltva: „Tisztátalan, tisztátalan!” Ő mégis páratlan bizalommal Jézushoz jön. Kérése inkább hitvallás, mint imádság. Tanuljuk meg, hogy minden nehéz és lehetetlennek tűnő életkörülményünket felülírja Megváltónk hatalma. Legyünk készek akaratára bízni életünket, hiszen irányítása alatt vannak napjaink és dolgaink (Jak 4:14-16).
Jézus megszánta és meggyógyította a beteg leprást, de meglepő, hogy a megtisztult ember nem fogadott szót Jézusnak. Teljesen az ellenkezőjét tette annak, amit Jézus neki mondott. Engedetlensége lefékezte Jézus missziós szolgálatát, aki kénytelen volt a városon kívül maradni és ott foglalkozni az emberekkel.
Hogyan tudnád még jobban jelét adni Isten hatalmában való bizalmadnak? Mikor a legnehezebb elfogadnod Isten akaratát? Volt-e már fontosabb számodra Isten ajándéka, mint az ő parancsának való engedelmesség?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Ne legyetek felemás igában

– 2Kor 6:14-7:1

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból...” (Jn 17:15). Az Úr Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy különítse el tanítványait a többi embertől. Az ilyen törekvéssel nem értünk egyet. Krisztus tanítványa lenni és azzá tenni valakit, kapcsolatot feltételez.
Emberi kapcsolatainkat ápolnunk kell, de azok mélysége és mibenléte kérdéseket vet fel. A házastársi kapcsolat a legszorosabb. Ha az egyik hívő, a másik hitetlen, nehéz egy irányba húzni az élet igáját. Az Úr bölcsé teheti azokat, akik ebbe az élethelyzetbe kerültek, amikor hitre jutottak. A legjobb baráti kapcsolat is hívő és hitetlen között korlátokba ütközik. A hívő ember egyik kísértése, hogy újra azonosuljon nem hívő embertársával.
Mit írt Pál? Egy sor kérdést találtunk (14-16. v.), amelyekre a válasz: Semmi köze! Például: Krisztusnak semmi köze nincs Béliallal. Béliál „a Sátán késői zsidó megnevezése.” A hívő identitásunkat meg kell őriznünk: Isten élő temploma, az Ő népe vagyunk (16. v.), akiket gyermekeivé fogadott (18. v.). Mindez a megtiszteltetés arra biztat, hogy tisztítsuk meg életünket (7:1). Ma mitől kell megtisztulnod?

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.