RMBGySz*

2017. július 30., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Isten kertje

Kulcsige: 1Móz 2:8.15 „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.”

Egy ingatlanos szólás szerint a lakások értékét három tényező határozza meg: az elhelyezkedés, az elhelyezkedés és az elhelyezkedés. Valóban úgy van, hogy az embernek kedvére van, ha lakása szép, csendes, rendezett környéken helyezkedik el. A Teremtő Isten gondoskodott arról, hogy az első ember számára olyan körülményeket biztosítson, amelyek ideálisak voltak számára, olyan paradicsomi állapotokat, amelyeket ma már csak jelzőként használunk valami fenséges kifejezésére.

Milyen jellemzői voltak az Éden kertnek? Rendezett, rendszerezett volt, mégpedig az isteni rend szerint, és ennek a fenntartása, megőrzése az emberre bizatott, vagyis volt munka is, de fáradtság és verejték nélkül. Gazdag és áldott vidék volt, mindazt megadta az embernek, amire szüksége volt. Mindezeken túl, maga Isten is jelen volt, közösségben, szeretetkapcsolatban lehetett lenni vele.

Isten ilyet tervezett az ember számára, de számunkra, ma élő embereknek is. Jézus halála és feltámadása által újra helyreállhat a kapcsolat Isten és ember között. Általa van szabad utunk az Atyához. Ma is megkaphatjuk mindazt, amire szükségünk van, hiszen „...aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” A bűnbeesés átkaként a kenyérkeresés fáradtságos munka lett, „de akit szeret az Úr, annak álmában is ad eleget”, sőt Jézus így bátorított: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” Itt a földön mindezek csak előízei mindannak, amit a mi Urunk készített a mennyei honban, aminek szépsége fölülmúlja az édeni állapotokat is. „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.”

Mint kezdetben, az ember választás előtt áll ma is. Akarsz-e a szerető Isten kertjében élni, annak áldásait élvezni, felelősséget vállalni, vagy hallgatsz a hazugság atyjára, a rombolóra, kirekesztve így önmagad?

Sipos Dénes

Imaáhítat: 

Magasztaljuk az Urat világfenntartó és üdvözítő munkájáért! – Jn 5:17

Bibliaóra: 

Örökség az Úrtól – Józs 14:6-15; 15:13-14 (Aranymondás: Zsolt 61:5)

DÉLUTÁN | 

Az engedetlenség és erkölcstelenség büntetése

Ám 2:4-16

„Így szól az ÚR”. – Szívremegtető megszólalás ez, elsősorban annak, aki ajkára veszi. Ez indokolja Jakab óvását is, hogy „ne legyetek sokan tanítók, hiszen… súlyosabb ítéletben lesz részünk” (3:1). Az Úrra hivatkozva az tehet bizonyságot, az prédikálhat, „aki igét kapott” (Jer 23:28). Hogy minden szóbeli szolgálatunk üzenetközvetítő lehessen, kérjük égi Gazdánkat, „hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat” (Ef 6:19).

Másodsorban szívremegtető ez a néhány szó az Ige címzettjének is. Különösen akkor, ha – mint esetünkben is – az üzenet ítéletet hordoz. Soha ne feledjük, hogy Isten nem ellenünk haragszik. Felindulásával megtérésünket munkálva, ily esedezésre akar indítani minket: „Ó, de remeg a szívem: Vajon Jézus, Mesterem, Hogy lesz vélem megelégedve?” (HH 547)

Istenünk, miután megítélte a pogány népek égbekiáltó bűneit, az Ő akaratát megvető választott népe engedetlenségeit veszi sorra. Az Úr alapvető célja ugyanis világunkban a jó rend fenntartása (v.ö. 1Tim 2:2), az övéitől viszont – ebbe beletartozunk mi is – a szentség az, amit elvár (v.ö. 1Pt 1:15).

Júda és Izráel szentsége először az Ige iránti közömbösség miatt csorbult, majd ez teljesedett ki az Ámósz által elmarasztalt, a felebaráti szeretet sértő magatartásbeli eltévelyedésekben. A mi szentségünket veszélyeztető, elsődleges vétek a hittestvéreink és felebarátaink iránti szeretet meghidegülése, olykor teljes hiánya. Ennek fő oka az lehet, hogy baptistákhoz illően a megtérést ugyan prédikáljuk, de hallgatunk annak gyümölcseiről. Az Úr Jézus misszióparancsának elejét teljesítve sokakat bemerítünk, de elhagyjuk annak a megszentelt hívő életet kiformáló folytatását: „tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Mt 28:20).

Az Ámósz által kihirdetett ítélet, úgy tűnik, elkerülhetetlen, s ez érvényes Urunk minket érintő ítéleteire is. Ám mégis van lehetőség a menekvésre, mégpedig a megtérés által megragadott kegyelem által. Ez a Biblia nagy üzenete Istenünk üdvözítő szeretetéről, amelynek lényege: „nem kívánom én a bűnös ember halálát… hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18:23). Szándéka hitelesítésére áldozta fel bűneinkért egyszülött Fiát, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).

Uram, kérlek: „Bűnöm láncát oldja fel / Kegyelmed, a hit; / Törjed össze balga szívem / Bálványait!” (HH 378)

Győri Kornél

2017.07.30.