RMBGySz*

2017. november 14., kedd

DÉLELŐTT | 

A tűzbe dobott irattekercs

Igehely: Jer 36:1-26; Kulcsige: Jer 36:18 „Bárúk így felelt nekik: Diktálva mondja nekem mindezeket, én pedig leírom a tekercsre tintával.”

Jeremiás próféta kapta a parancsot, hogy írja le mindazt a kijelentést, amit az Úr adott neki Izráelről, Júdáról és a többi népről elejétől végig. Jeremiás pedig hívta Bárúkot, hogy írnoka és képviselője legyen. Megfigyelhető az a tisztelet, engedelmesség és bátorság, amit Bárúk tanúsított felkérője és a nép iránt. Azonban a tekercs tartalmát fel is kellett olvasni. Böjtnapon, az Úr házában jelentős számú hallgatóság előtt került rá sor. A figyelmeztető jövendölés egyeseket megrémített, másokat cselekvésre is késztetett. Mikájehú kötelességének tartotta tartalmát ismertetni az ország vezetőivel. Ők pedig a király elé vitték az ügyet. Jójákim királyt érdekelte a tekercs tartalma. Viszont nem hitte, nem fogadta, nem tisztelte Isten üzenetét. Inkább elégette a tekercset. E tette megosztotta vezető embereit. Isten pedig védelmezte Bárúkot és Jeremiást.

Nagyjából 600 év múlva az élő Igét is elhallgattatták: keresztre feszítették, megölték. De harmadnapra feltámadt. Szolgálata, üzenete ma is érvényes.

Hogyan viszonyulsz a szentigéhez? Mit teszel a hozzád intézett isteni üzenettel? Hogyan számolsz tested mulandóságával és Isten beszédének örök voltával?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Intve minden embert

Igehely: Kol 1:24-29 „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.* Fil 3,10 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Ef 3,1-13 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. Fil 4,13

Pál arról beszél, hogy az Úr őt azért rendelte a pogányok apostolául, hogy feltárja nekik Isten megváltásának titkát. Gondolatait teljesen áthatja, hogy elfogadta szerepét: szolga és eszköz csupán, noha felbecsülhetetlen érték kinyilatkoztatásának hordozója. Igaz, „tövis” is járt ezen ismeretek birtoklásáért, hogy el ne bízza magát. A titok így hangzik: „Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (27. v.). Aki őt hitszemével megpillantotta, az leveszi tekintetét a világ csillogó szemétdombjáról.

Pál úgy festi le munkáját, mint aki küzd, fáradozik, int és tanít Isten hatalmas ereje által. Ezt a megbízatást sokszor csak ilyen erőfeszítések árán lehet végezni, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen mi, évtizedek óta hitvalló keresztények sem érezzük sokszor, hogy a Krisztus evangéliuma összehasonlíthatatlanul értékesebb mindennél. Ezért óriási veszteség, ha csak egy ember is úgy hal meg, hogy nem ismerte meg Jézus Krisztust, mint személyes Megváltóját, miközben ez a kegyelem megjelent minden embernek.

Az ige ma arra int bennünket, hogy ne feledkezzünk meg erről a titokról, számoljunk az Úrral minden nap.

Szabó Róbert