2017. október 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Egyedülálló Úr a természet fölött

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige Mt 8:27 „Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

Jézus Krisztus egyedülisége nemcsak tanításában, de csodát tevő hatalmában is megnyilvánult. Sok csodát tett a Megváltó földi életében: vakok szemét megnyitotta, a siketnek visszaadta a hallását, sántákat és bénákat tett egészségesekké. Ezekre talán azt mondaná valaki, hogy nem nagy ügy! Azonban oly módon is megnyilvánult Krisztus hatalma és Istensége, ami által nem fért kétség ahhoz, hogy Krisztus több mindenkinél. Ő a természetnek is tudott parancsolni. A szélnek, hogy leálljon, a viharnak, hogy elcsendesedjen. Ki utánozhatta volna ezt? Senki!

Az életünkben nemcsak napsütések, áldások, sikerek vannak, hanem néha nehézségek is. Az életünket néha sötét fellegek borítják be, és vihar vesz körül. Ez megrémít minket. Próbálunk megoldásokat találni annak érdekében, hogy lecsendesítsük, vagy, hogy csendesedjünk le ilyenkor. Honnan jön a segítség? Jézus Krisztus az, aki ha szól, körülötted és benned is minden csenddé változhat!

Milyen viharok vettek körül téged az elmúlt hetekben? Kik azok, akik inkább csodálkoznak Krisztus hatalmán, mintsem, hogy hinnének annak?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Az igyekezet is szükséges

Igehely: 2Pt 1:5-9 „Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.”

Péter apostol két típust vázol fel előttünk: egyik az igyekvő buzgó hívő ember, akinek fejlődő, gyümölcsöző az élete. Másik a hanyag, nemtörődöm ember, aki nem igyekezett arra, hogy lelki élete fejlődjön, és emiatt vakká és rövidlátóvá válik; sőt az idők során még az is a feledés homályába veszett, hogy neki az Úr Jézus valamikor megbocsátotta bűneit.

Úgy érzem, nagy felelősség van rajtunk, akik ezt a bibliai szakaszt már régóta ismerjük, és most is már sokadjára elolvastuk. Milyen hívő ember lettem megtérésem óta? Látszik-e életemben az igyekezet, vagy nincs bennem szeretet és buzgóság az Úr iránt? A lelki fejlődéshez szükséges az igyekezet. Amit nekem kell megtennem lelki fejlődésem érdekében, azt senki nem teheti meg helyettem. A világ is mutat bőven célokat: érvényesülés, anyagi gyarapodás, hírnév. Megváltónk mondta: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” Csak az jut a mennyországba, aki bement a szoros kapun, és a keskeny úton jár élete során.

Imádkozzunk buzgó, igyekvő hívő életért!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).