2018. február 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Hit helyett kétségbeesés

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált. A kétségbeesés elveszi a józan lelki ítélőképességet.

A tanítványok tapasztalt halászok és hajósok voltak, és amikor vihar kerekedett, rutinosan az ilyenkor megszokott dolgot tették. Később, erejük végéhez érve kétségbeestek, és segítségkérés helyett inkább szemrehányást tesznek Jézusnak. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha a segítségkéréssel kezdik, és nem a kétségbeeséssel.

Jézus viselkedése a viharban teljesen más. Ő teljes hitével rábízta magát Istenre, olyannyira, hogy nyugodtan tudott aludni a vihar közepette. Amikor meg felébredt, azonnal tudta, hogy mit kell tennie, mert nem a kétségbeesés vezette, hanem a hit. Tegyünk mi is így (Zsid 12:2)!

A viharos helyzetben a hit vagy a kétségbeesés jellemző rád?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Az igazság útján a biztonság

Igehely: Péld 4:18-19

Háborús övezetben aláaknázott területek lehetnek. Első ránézésre semmi különös nem látszik, de halált rejt. A tűzszerészek megtisztítanak egy sávot, ahol biztonságban lehet átkelni a területen. De csak ott. Aki letér jobbra vagy balra az halál fia.

Igazságban járni biztonságot jelent. Békességben fekszem le, legott elalszom, nem rettegek az igazságszolgáltatás embereitől. Nem bujkálok, nem takargatom, szépítem viselt dolgaimat.

Az utolsó ítélettől sem retteg az igaz: útjának világossága eléri tetőfokát, maga a Király állapítja meg igazságát és jutalmazza meg. Végre hazaért az igazság országába, nem bántja már semmi gazság.

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” (3Jn 4)

Igazságtalan, hamissággal teli világban járjunk igazságban!

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.