2018. március 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Önként adta értünk magát

Igehely: Lk 22:1-23; Kulcsige: Lk 22:19 „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Már nagyon közel volt a zsidók húsvétja. Ilyenkor nagy sokaság jött Jeruzsálembe, néha az ünnep alkalmával százezren is tartózkodtak a városban és környékén. A főpapok és írástudók elhatározták, hogy megölik Jézust. Féltek a sokaságtól, ezért keresték az alkalmat, hogy akkor fogják el őt, amikor legkevesebben vannak körülötte. Júdás, akinek szívébe beköltözött a Sátán, segít ebben nekik jó pénzért. Elárulja Mesterét. Jézus és tanítványai is készülnek a húsvéti vacsorára. Az Úr Jézus Pétert és Jánost bízta meg a vacsora elkészítésével. Minden a Mester utasítása szerint történt. A kezdeti időszakban a tanítványok közt még ott volt az áruló is. Amikor az Úr és tanítványai az asztalhoz telepedtek, a Mester a következőket mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát” (Lk 22:14/b). A főpapok gondolatában Jézus meggyilkolása van, Júdáséban az árulás, a tanítványok gondolatában pedig, hogy köztük ki a nagyobb. A Mester gondolatában viszont szenvedése, kereszthalála és váltságmunkája van ebben az időben. Ő kész volt arra, hogy szeretetből, önként áldozza fel értünk magát. Érted-e ezt? Mi a válaszod szeretetére és áldozatára?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Szolga-király példája

Igehely: Jn 13:1-20

Jó volt tegnap elmerengni a számunkra is elkészített királyság kívánatos voltán! Jó, hogy Jézus Királyunk megszerezte nekünk, és várományosaivá tett. De méltó, hogy emlékezzünk a megszerzés útjára, amiben mai igénk kijózanítóan rámutat a hívő ember földi létének tennivalójára és céljára. Krisztusunk a Mester. Tanítványaiként körülvesszük.

De figyeljük csak meg a cselekvések leírásait! (1-5. vers) Jézus tudott dolgokat és szerette az övéit; a vacsorától felkelt, a felsőruháját letette, kendővel magát körülkötötte, vizet öntött, lábakat mosott és törölt… Mind-mind aktív cselekvés, szándékos mozdulatokkal, befektetett erőkifejtéssel, megtervezett céllal. S közben a tanítványai? „Semmit” sem csinálnak, csak átélik Jézus velük való törődését, rajtuk végzett tisztítását. Egyikük ellenkezik ugyan, Jézus erre türelmesen válaszolgat (6-10), majd visszarendezi magát közéjük és visszaidézi nekik minta-tettét (12-15.)

Példamutató Királyunk uralma ily lentről indult, de Küldőjéhez érkezett. „Kövessük hát!”

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).