2021. október 10., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van

Igehely: Jn 11:1-7, 17-45; Kulcsige: Jn 11:25-26 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

Ez az ötödik önarckép, amelyben a názáreti Jézus bemutatja magát kortársainak, ahogy a véges találkozik a Végtelennel, a múlandó az Örökkévalóval, a halandó az Élettel. Az örök Atya, a Szeretet, adta a Fiút, hogy az embernek örök élete legyen általa. Az ember viszont hitetlenül ragaszkodik biológiai létéhez, egy DNS-t tartalmazó SARS-CoV-2 ellen pedig maszkot rak, törvényeket rendel.

Az igében azt látjuk, ahogy Jézus egyrészt azonosítja magát ebben az örökkétartó képben az Élettel és a Feltámadással (háttérben a siránkozó, gyászoló, jajveszékelő emberi faj észlelhető: zsidókkal, barátokkal, Lázárokkal, Mártákkal). Másrészt pedig Ő adja is a feltámadást és az örök életet. Én vagyok! – „Vagyok, aki vagyok!” – hallja Midián földjén 1500 évvel Krisztus előtt Mózes, és csodákat lát: energiasugárzást. Akkor kezd derengeni, hogy ő nem egy rabszolganemzet kiközösített fia, hanem Jahve közvetlen eszköze.

Hogyan éled a napod 24 óráját? Mire fókuszálsz? Mi van ez elméd központjában (a szívedben)? Jólét, siker, profit, szórakozás, élvhajhászat, büszkeség, dicsekvés, pénz, pozíció, kapcsolatok, stb? Vagy él benned a feltámadott Krisztus (Gal 2:20)? Csodálatos ezt megtapasztalni!

Abba a bennünk levő űrbe, amellyel születtünk (Blaise Pascal), belép a Feltámadott, és újjászületünk fentről a Szent Szellem által. Emeljük fel hát fejünket a legmélyebb alázattal, és újuljunk meg Benne! Fel kell tennünk a kérdést, hogy kik vagyunk, milyen szemszögben látjuk az ajándékba kapott 70-80 évet (90. zsoltár), és hogyan jelenti ki magát a feltámadott Krisztus másoknak általunk?

„A halál kulcsai Jézus Krisztus sírjának belsejében voltak felakasztva. Kívülről Jézus sok csodát tudott tenni, beleértve a 12 éves kislány és két férfi feltámasztását halottaiból, de csak úgy, hogy aztán újra meghaljanak. Ha valakit úgy akart feltámasztani a halálból, hogy többé ne haljon meg, Krisztusnak kellett meghalnia helyette, neki kellett belépnie a sírboltba, hogy elvegye a kulcsokat, és belülről megnyissa a halál ajtaját.” (John Piper)

Buzle Dániel

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Dicsőítsük Istent, hogy örökkévaló Országának polgáraivá fogadott bennünket! – Fil 3:20

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Ő a szolgálat példaképe – Jn 13:1-17, 31-35 (Jn 13:14-15)

DÉLUTÁN | 

Új élet egy pogány házában

Igehely: ApCsel 10:21–48; Kulcsige: ApCsel 10:43 „Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

Kornéliusz „igaz és istenfélő ember volt” a törvény szerint, de hiányérzete volt, és hatalmas vágya a mélyebbre jutásra. A hite alapján cselekedett: elküldött Péterért, és összehívta a rokonait. Hitte, hogy nagy dolog fog történni a házában és az életében. Az apostolt az Úr küldte, miután látomás által meggyőzte. „Nem személyválogató az Isten” – fakadt fel a vallomás a Szent Szellem ihletésében. Aztán árad a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel: „mint kente fel őt az Isten Szentlélekkel és erővel”; „Széjjel járt jót tévén és gyógyítván mindeneket”. Nekünk is ez a küldetésünk. Erővel és hatalommal kell szólnunk, ahogyan azt Péter tette. Szólnunk és tennünk. Hatalmas csodák történnek így ma is. Újjászületett Kornéliusz és egész háza népe. Csak így történhet meg a legnagyobb természetfeletti csoda. Az új élet megszületése láttán, amint kitöltetett a pogányokra a Szent Szellem ajándéka, csodálat és hála töltötte el az apostolt. Az Úr tette a csodát, de Péter volt az eszköz. Neked és nekem figyelnünk kell a szent Isten szavára. Nem a tradíciókra, nem vallásos beidegződésekre, hanem engedelmeskedni és azonnal cselekedni kell.

Az „igaz és istenfélő” minősítésből is újjá kell születni. Akarni kell a teljes megújulást a Szentlélekkel való betöltekezésre. Tenni is kell érte. Sürget az idő. Van, aki a bűn sötétjéből kerül a Fényre, de van olyan is, aki a vallás jónak tűnő, de nem igaz útjáról jut az egyetlen, az üdvösségre vezető útra.

„Itt van tehát az alapja az igazi keresztyén szentségnek: a kereszt tövénél találhatjuk meg. Zsidók és pogányok mind egy szinten: mindkettő bűnös Isten előtt, vallásuk és jó cselekedeteik ellenére. Mindkettő ugyanolyan feltételek mellett nyerheti el a bűnbocsánatot: mint ingyenes ajándékot Jézus Krisztus halála és feltámadása által. Egyiknek sincs mivel büszélkednie a másikkal szemben. De van minek együtt örülnie.” (David Gooding)

Buzle Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).