2022. október 29., szombat

DÉLELŐTT | 
Istennel a kőfalon át

Igehely: Zsolt 18:21-37; Kulcsige: Zsolt 18:30 „Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.”

Dávidot hűsége miatt Isten védte, és „mécsesét” nem engedte kialudni (2Sám 21:17; Zsolt 132:17). Győzelmessé tette őt ellenségeivel szemben. Az Úr erejében bízva még a várfalra is felhágott a harcban. Emberfeletti erővel, az Úr erejével rendelkezett. Sokan a fából készült íjat is csak beletaposva tudták kifeszíteni, de a király az ércíjat is kezével feszítette ki. Olyan gyors lábú volt, mint a szarvas, emberfeletti módon a hegyek csúcsain lépdelt biztonságban. Őt maga Isten tanította a harcra, és győzelemmel válaszolt a harc előtt elmondott imádságaira.

Amit Dávid átélt, azt mi is átélhetjük. Lelki ellenségünk támadásait Isten fegyvereivel védhetjük ki. Amikor Isten táborához csatlakoztunk, akkor hadat üzentünk az ördögnek. Ha tudatosan bűnben élnénk, azzal nyíltan lázadnánk az Isten ellen. Ha nem táplálkoznánk megfelelően, ezzel legyengülnénk, ami miatt meg is sebesülhetünk. A nem gyógyított sebek meg kiújulnak és fertőznek. Ez kész vereség. A neheztelés, meg nem bocsátás, keserűség, és ezekhez hasonló bűnök meggátolnak a győzelemben. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében!” (Ef 6:10)

Borzási István

DÉLUTÁN | 

Csapás szakadt rájuk

Igehely: Zsolt 106:19-29; Kulcsige: Zsolt 106:29 „Ingerelték tetteikkel az Urat, ezért csapás szakadt rájuk.”

Pál apostol az 1Kor 9 végén a küzdelem, fegyelem és győzelem említését azzal folytatja a 10. részben, hogy jóllehet a lelki versenyfutásban mindenkinek megvan az esélye, hogy győztesen célba érjen, mégsem fog mindenki célba érni. Nem azért, mert Istennek nem lenne elég hatalma vagy szeretete megtartani és célba vinni azokat, akik hívásának engedelmeskedtek és elindultak a cél felé, hanem azért mert útközben kitartásra, hűségre, megmaradásra van szükség. Nemcsak az elindulásban van felelősségünk, hanem az állhatatosságban is. Csak akkor lettünk részesei a Krisztusnak „ha az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk” (Zsid 3:14). A hit dolgában ugyanis hajótörést lehet szenvedni (1Tim 1:19).

Akik a felhő alatt voltak, a tengeren mentek által, megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben, egy lelki eledelt ettek, egy lelki italt ittak, azok többségét nem kedvelte az Isten, mert elhulltak a pusztában. Mi volt az oka a lemorzsolódásnak? „Fölcserélték dicsőséges Istenüket”, „megfeledkeztek szabadító Istenükről”, „nem hittek ígéretének”, „zúgolódtak sátraikban”, „ingerelték tetteikkel az Urat”. „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk” (1Kor 10:11).

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).