d.e. Egy szívet ad – Jer 32:36-44; Kulcsige: Jer 32:39
Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is. (Jer 32:39)
Sajnos, a széthúzás átka nemcsak társadalmunkban, hanem nagyon sok baptista gyülekezetben is tapasztalható. A pártoskodások, hatalmi harcok egyre gyakoribbak.
Vitatkozunk, hogy adott esetekben az igazságosságot vagy az irgalmasságot kell-e inkább érvényre juttatni. A széthúzás legfőbb oka, hogy nem figyel mindenki a gyülekezet fejére, Jézus Krisztusra. Nem valósulhat meg Isten akarata, ha nem figyelünk reá! Engedetlenségünk következménye Isten lángoló haragja. Ezért jött Izráelre a fegyver, éhség, dögvész, szétszóratás, fogság, bizonytalanság.
Isten jókat ígér Jeremiáson keresztül. Ad egy szívet és egy utat. Az „egy szív és egy lélek” a Szentlélek kitöltetésétől fogva áldott valóság. Így imádkoztak a tanítványok az ünnep küszöbén (ApCsel 1:14), így gyakorolták a közösséget a templomban és otthonaikban (ApCsel 2:46), így könyörögtek, amikor Péter és János a nagytanács előtt volt (ApCsel 4:24), így figyelt Samária városa Fülöp igehirdetésére (ApCsel 8:6) stb. Tapasztalod az egy szív áldásait? (NI)
d.u. Erő a felálláshoz – Mik 7:7-10
Mikeás próféta könyvét olvasva olyan szociális és gazdasági viszonyokkal találkozunk, amelyek elviselhetetlenné váltak, főleg az egyszerű emberek számára: kizsákmányolás, elnyomás, jogfosztás és jogtiprás. A mai helyzet sem különb, elég, ha csak a korrupcióra, megvesztegetésekre, vagy a nagytőke uralmára gondolunk. Emellett a próféta kritikát gyakorolt az istentisztelet felett is, amely álszenteskedéssé fajult. Vajon napjaink istentisztelete milyen?
A próféta a felett bánkódott, hogy hiába keresett olyan embereket, akik Istent komolyan veszik és hűek hozzá. Azt tapasztalta, hogy kivesztek az országból a hűségesek. Segítséget és változást már csak Istentől várhatott. Népe bűnösségével azonosulva abban bízott, hogy az Úr felállítja elesett népét.
Ahogyan Mikeás próféta az Úrra tekintett elesettségében, és meg volt győződve afelől, hogy az Úrtól kapott erővel újra felállhat, mi is bízhatunk az Úr helyreállító kegyelmében és hatalmában. Nem szükségszerű a bukás a hívő életben, hiszen szentségre hívattattunk el, ám bukásainkból is felállhatunk a megtérés, és a Szentlélektől kapott erő által. (HF)
