Célunk a mennyország

„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” (Róma 14:17)

– Női Csendesnapok voltak a Hargitán

Idén május 6. és 8. között került sor a 29. Női Csendesnapokra. Erdély és Partium gyülekezeteiből több mint kétszáz nőtestvér vett részt a jeles alkalmon, melynek ezúttal is a Hargita Keresztyén Tábor adott otthont. Több férfitestvér is elkísérte őket.

A sokrétű és jól megszervezett összejövetel témája   a mennyország volt, mely minden keresztyén ember úticélja. Isten erre a világra helyezett minket egy időre, de halhatatlan lelkünk az örök élet után vágyik, vissza az Ő országába. Milyen ez az ország? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a helyes úton közeledünk hozzá? Milyen buktatók próbálnak letéríteni a felé tartó utunkról? A mottóul választott igevers (Róm 14:17) rámutat arra, hogy a Biblia szerint mi Isten országa, és mi nem az. Biztosak lehetünk abban, hogy van örök életünk? Hisszük az 1Jn 5:10-12 igeszakaszban leírtakat: „És ez a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. A kié a Fiú, azé az élet, a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban”. Csodálatos igék, de hogyan éljük meg ezt az igazságot, hogy szavainkat magatartásunk és tetteink hitelessé tegyék? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ, ennek kapcsán építő tanítást és figyelmeztető útravalót is kaptunk.

Az összejövetel meghívott előadója, dr. Balla Annamária, „Isten országa és polgárai” címmel tartott első előadásában hallhattunk azokról, akik már jogot nyertek arra, hogy helyük legyen a Mennyek országában, akikkel biztosan találkozhatunk, ha célba érünk. Második előadása, a „Remény a szabadulásra”, nagyon sok igeverssel alátámasztva erősített meg minket abban, hogy milyen sok területen számíthatunk segítségre, ha mindenkor az Istentől kapott reménységgel élünk. „...Kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mt 12:28b), és ez ad nekünk reményt a gyengeségben, az igazságtalanságban, a háborúban, a bánatban, a betegségben, a gyászban, és nem utolsósorban a feltámadásban való hitben.

Következő előadónk, Pardi Matild testvérnő arról beszélt, hogyan alakulhat ki Isten országa bennünk. Előadását az Jn 1:12-ben megírt igével indította: „Valakik pedig befogadják őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azok, akik az ő nevében hisznek”. Nem születünk azokkal a tulajdonságokkal, melyek alanyi jogon a mennyország polgáraivá tesznek, ezért megtérésre, újjászületésre, folyamatos átalakulásra van szükségünk. Csak ezáltal tudunk Isten értékrendje szerint élni és mindenekelőtt az Ő országát keresni (Mt 6:33), hogy ennek következtében szívünket aggodalom helyett megelégedés és hála töltse el.

A vasárnap délelőtti istentiszteleten Pardi Félix lp. testvér arra hívta fel a figyelmünket, hogy a mai hívők élete sajnos nem azt a meggyőződést tükrözi, hogy egy örömteli, békés országba készülünk, s mintha mi magunk sem hinnénk, amit Isten országáról olvasunk, hallunk. A hívő keresztyének egy része úgy viselkedik, mintha a mennyországot unalmas helynek tartaná, ezért aztán közömbös és „savanyú” magatartásukkal nem tudják a világi emberek előtt kívánatossá tenni Isten országát. Hogyan mondjuk el a jó hírt, ha mi magunk sem vágyunk az égi otthonba, és túl sokat törődünk az idelenn valókkal?!

Az 1Kor 2:9 versből érthetjük meg, milyen országba várja mennyei Atyánk haza az Ő gyermekeit: „Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” Ezt a célt teszi kívánatossá a Zsolt 16:11b verse is: „...teljes öröm van tenálad, a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”

Konferenciánk végén a három alapító tag, Vékás Erzsébet, Bálint Ibolya és Gedő Erzsébet jelenlétében emlékeztünk meg a Romániai Magyar Baptista Nőszövetség megalakulásának 30. évfordulójáról.

Hallhattunk tőlük a „hőskorról”, a kezdeti nehézségekről és bizonytalanságokról. Felemelő volt együtt számba venni a sok örömteli megvalósítást, és látni, hogy testvérnőink, ha át is adták a stafétát a következő generációnak, ők maguk nem vonultak nyugdíjba Isten munkájából, hanem továbbra is segítenek és szolgálnak, ott, ahol szükség van erre.

Hisszük, hogy az Úr jelenlétében és a jó tábori hangulatban eltöltött idő után mindenki áldásokkal gazdagon tért haza. Kérjük és várjuk Mennyei Atyánktól, hogy a következő alkalommal is olyan sok imameghallgatásról és csodáról tehessünk bizonyságot, mint idén. És végül, de nem utolsósorban hála illeti azt a négy fiatal krasznai testvérnőt, akik sok szép, alkalomhoz illő énekkel szolgáltak, hangolva szívünket az igék befogadására. Pál Eszter erre az alkalomra készített találó és ötletes díszletkompozíciói szintén kellemes színfoltként hatottak összejövetelünk színhelyén.

Gyenge Gabriella, Sepsiszentgyörgy