2017. április 26., szerda

DÉLELŐTT | 
Elhívott a Jézussal való közösségre

– 1Kor 1:4-9

Pál nem a korinthusi gyülekezet tagjainak gratulál, hogy engedték magukat beterelni a gyülekezetbe, hanem Istennek ad hálát hogy elhívta őket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. Az evangélium erejének köszönhető, meg azoknak, akiket Isten felhasznált az örömhír terjesztésére, hogy Korinthusban egy olyan gyülekezet létesült, amelyből nem hiányzott semmiféle lelki ajándék. Manapság nagy hajsza folyik a lelki ajándékokért, néha még erőszakkal is ki akarják csikarni Istentől némelyek, noha „a kegyelem mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef 4:7).  Adatott azért, hogy többé ne legyünk kiskorúak a hitben. Lehet valaki Krisztus Urunk elhívottja lelki ajándék nélkül? Neked milyen ajándék adatott? És még valami: Tessék meghatározni a kegyelmet! Többféleképpen hallottam már. Íme, az én megfogalmazásom: Istennek ama képessége, amely által beépít az Úr Jézus Krisztus testébe.  

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

„Javamra vált a nagy keserűség!”

– Ézs 38:9-21

Ki ne rémülne meg, ha a rutinvizsgálat elvégzése után a háziorvosa közölné vele, hogy súlyos betegséget találtak nála, és hamarosan meg fog halni. Terveink hirtelen összezsugorodnának; minden erőnket és megtakarított pénzünket egy célért áldoznánk fel: hacsak napokkal is, de meghosszabbítani földi életünket! Ezékiás gyönyörű költeményben festi meg az élet-halál közti vergődés gyötrelmeit. Isten az Ő gyermekeinek is megengedi, hogy keserűséges napokat éljenek meg. Nem hiszek abban a teológiában, amelyik azt tanítja, hogy Isten meg akarja szabadítani az Ő gyermekeit a szenvedéstől; mert ez nem fedi a Biblia teljes tanítását. De azt hiszem, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28). Kérdés az, hogy mit tanulunk ezekben az időszakokban? Néhány évvel ezelőtt huzamosabb ideig szorultam kórházi kezelésre. Akkor megtanultam, hogy másképp néz ki a világ a kórházi ablakon keresztül nézve. Csak az igazán értékes és fontos dolgokért érdemes élni. Ezékiás szerint az apáknak (szülőknek) azt a tanítást kell bemutatniuk, és gyermekeiknek hátrahagyniuk, hogy „hűséges az Isten!”

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt meg­töl­tünk, azt cél­lal tesszük. Is­mer­jük a bib­li­ai képet: van­nak tisz­tes­ség­re való edé­nyek, és van­nak mást célt szol­gá­ló edé­nyek. Ben­nün­ket az Isten tisz­tes­ség­re ren­delt, de tö­ré­keny cse­rép­edé­nyek va­gyunk. Ám azt ol­vas­suk, hogy ez kin­cset rejt ma­gá­ban: „Ez a kin­csünk pedig cse­rép­edé­nyek­ben van” (2Kor 4:7). Tehát mind­nyá­jun­kat jó és nemes célra te­rem­tett a nagy Al­ko­tó! Vi­szont a te­remt­mény en­ge­det­len­ség miatt el­tor­zult és lá­za­dó­vá, vak­me­rő­vé vált. Új­já­te­rem­tő mun­ká­ja által Ő képes újra hasz­nos edénnyé ala­kí­ta­ni min­ket!