2024. december 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hogyan viszonyuljanak minden egyénhez?

Igehely: 1Thessz 5:12–22; Igehely: 1Thessz 5:14 „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.”

Az adventi napokban még fokozottabban várjuk hitünk beteljesedését, amikor majd megláthatjuk őt olyannak, amilyen valójában. Addig az igék tanítanak minket: hogyan forgolódjunk a gyülekezeten belül és kívül. Mire is törekedjünk? Egy hívő ember kapcsolata embertársaival egészen más alapon nyugszik, mint azé, aki nem ismeri Istent. Az életében a Lélek kap vezető helyet, és így a Lélek gyümölcsével szolgál az emberek felé.

Becsüljük meg a vezetőket, részesítsük kettős megbecsülésben őket! Legyünk nagylelkűek mindenkihez, akár az Úr! „Szűkkeblű ember bármilyen tisztségben is van, ő akkor is csak szűkkeblű lesz.” (Spurgeon)

Legyünk mindenkihez mindenkor türelmesek (Péld 16:32)! Egy hívő testvérnő mondta el, hogy a kórházban egy istentagadó támadásait szenvedve azt a gondolatot kapta, hogy ossza meg vele a javait. Barát lett az ellenségből!

A jóra mi nem vagyunk képesek, Jézus nélkül semmit sem tudunk cselekedni. Úgy várjuk őt, hogy mindenkivel rendezett kapcsolatunk legyen, amennyiben rajtunk áll! Hogyan tudunk idáig eljutni? Krisztus segít, zálogul adta Lelkét, hogy a próbák között is hálát tudjunk adni.

Tömöri Gábor

DÉLUTÁN | 

Jaj annak, aki alkotójával perbe száll

Igehely: Ézs 45:7–12; Kulcsige: Ézs 45:9 „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?”

Sajnos, már az első bűneset óta láthatjuk, hogy milyen az, amikor az ember megszegi Isten akaratát és lázad ellene. Ézsaiás napjaiban sem volt ez másképp. Elfordultak az Úrtól, prófétáit üldözték. Egy ilyen sötét időszakban állt az Úr szolgálatába a próféta. Az Úr elhívott népe között kellett világítania, miközben a nép szembehelyezkedett Teremtőjével, mint már oly sokszor. De hála az Örökkévalónak, mindig volt egy kicsiny mag, akik a láthatatlanra tekintettek. Hitben jártak, és nem embereknek akartak megfelelni.

Az Úr ezt mondta: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között” (Ézs 45:9/a). A mindent tudó Isten felvázolta, hogy mi vár az ellene lázadókra. Tegyük fel ma este magunknak a kérdést: El tudjuk-e fogadni Isten akaratát, vagy ellene lázadva a saját elgondolásaink szerint döntünk? „Isten ellenségeinek tekint minket, amíg nem leszünk a barátai.” (Spurgeon)

Tömöri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.