Igehely: Róm 9:6–9 Kulcsige: Róm 9:7 „És nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: «Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.»”
Sára, a fejedelemasszony kijelentette Istentől való meggyőződéssel, hogy Hágárnak és Izmaelnek távozniuk kell az Izsák társaságából. Mindezt Isten megerősítette Ábrahámnak is, és neki ehhez kellett igazodnia. Az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
Isten ígéretei minket is reménységgel és hittel töltenek be: „Fiaid (és leányaid), mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ézs 54:13). Ebből az ígéretből egy millimétert sem szabad elengedni, figyelmen kívül hagyni, mert az Istent félők gyermekeiről van szó, ez a hívő szülőknek tett ígéret. Mindennap hivatkoznunk kell erre az ígéretre Isten előtt, akár gyermekeink tanítványságáról legyen szó, akár a békességükről. Tanítványságukat és békességüket fenyegeti a legtöbb veszedelem. Ott támad naponta az ellenség. Nem nyugodhatunk, míg mindegyik gyermekünk nem jut tanítványságra, és amíg minden gyermekünknek nem lesz nagy a békessége!
„Légy csendben és várj az Úrra, Valamit mondani akar neked” (HH 450.)
Tőtős János
… a gyűlölködés ellenére is
Igehely: Dán 6:1–29 Kulcsige: Dán 6:11 „Amikor Dániel megtudta, hogy ez az irat alá lett írva, hazament. Emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.”
Egyik legcsodálatosabb bibliai személy Dániel, akinél nincsenek hanyatlások az odaszánt istenfélő életben. Méltó a megemlítésre, hogy megbízható férfi volt a nagy birodalom élén. Hiba és hanyagság nélküli volt a munkája. Ellenségei sem találtak benne hibát. Nagyon irigyelték. Tőrbe ejtésére törvényt írtak, olyat, ami ellenkező volt az ő meggyőződésével és jellemszilárdságával. Buzgó imádsága nem változott a tiltó törvény ellenére sem.
Pontos módja volt az imádkozásának: Jeruzsálem felé nyitott ablakokkal tette. Nekünk is fontos kell legyen az a meghatározott hely, ahol imádkozni szoktunk. Megszabott időben, napjában háromszor magasztalta Istenét és imádkozott. A nehéz napok beköszöntével nem kellett gyarapítania az imaalkalmakat, csak ahogy azelőtt is tette.
„Térden állva imádkozott.” Jó, ha a mi térdünk is meghajol Istenünk előtt, ahogy Megváltónk is könyörgött a Gecsemáné-kertben, vagy ahogy Pál apostol is írja levelében, amikor másokért esedezett: „ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg néktek...” (Ef 3:14).
Tőtős János
