Ézs 5:1-7 „A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!”
Mikor olyan helyeken járunk, ahol a szőlőtermesztésnek hagyománya van, mindig szép látvány tárul elénk, ha látjuk a napsütötte domboldalakon a szép ültetvényeket, gazdaságokat. De aki leginkább gyönyörködik ezekben, az maga a gazda. A mi mennyei Szőlősgazdánk is ezt szeretné, gyönyörködni a gyümölcstermő szőlőben, ezért el is követ mindent, biztosítja a feltételeket: kövér hegyoldalt, nemes vesszőt, gondoskodást, jó körülményeket. És az eredmény? Olyan szomorúak és ránk nézve megszégyenítőek a gazda kérdései: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?” Kellenek-e jobb feltételek a lelki gyümölcstermésre, mint most a mi vidékeinken? Van valami, amit nem biztosított számunkra Isten? Vajon Ő lenne a hibás, hogy elkorcsosodtunk, terméketlenné váltunk? Mennyire hosszútűrő, kegyelmes a mi Urunk. Úgye érezzük felelősségünket? Alázkodjunk meg, adjuk át magunkat teljesen, ne várjuk meg, amíg más hozzáállása lesz a Gazdának!)
Sipos Dénes
Közbenjárás a tévelygő népért
2Móz 32:1-14 „Mózes azonban így esedezett Istenéhez, az Úrhoz: Miért lángolt fel a haragod, Uram, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?”
„Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt!” – esedezett Mózes a népért, amely a gyönge kezű főpap, Áron engedékenységétől is támogatottan elvadult, bűnbeesett. Ez – a másokért még Istennel is perbe szálló – önmaga sorsáról megfeledkező mentő szeretet jellemzi a valódi szentséget. Ezt legtökéletesebben az Úr Jézus mutatta be, amikor gyötrelmei közepette, az őt keresztre juttatókért közbenjárva könyörög: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23:34). Ez a szeretet ismétlődik meg majd Pál apostolban, aki önmagát is kész áldozatul fölajánlani az őt sokszor bántalmazó népéért:„inkább én magam legyek átok alatt… az én test szerinti rokonaim helyett” (Róm 9:3). Ha hatástalan a lélekmentésünk, szeretteink, ismerőseink, magyar nemzetünk körében, nem feltétlenül az alkalmazott módszert kell újabbra cserélnünk, hanem a szívünket. Hogy az ellenszegülők elmarasztalása helyett, teljen meg szívünk másokért nagy áldozatot is vállalni kész mentő szeretettel. Saját üdvözülésünk bizonyossága se feledtesse el velünk az embertársainkat fenyegető kárhozatot. (GyK)
Győri Kornél
