2017. december 12., kedd

DÉLELŐTT | 
A láthatatlanokra nézünk

Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:18a „Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra.”

Egy valóságról olvasunk, amely minden ember életére vonatkozik: van külső és belső ember. A külső ember a test, a burok, az edény, ami törvényszerűen folyamatosan romlik, tönkremegy. A „cserépedény” egyre öregebb lesz, gyengébben lát, sokszor szó szerint is. De mi van a kinccsel, ami benne van? Benne van a kincs, amit Istentől kaptunk. A hit és a hit ajándéka. A belső ember napról napra folyamatosan megújul. A Szentlélek felkészíti a Teremtőjével való találkozásra. Van egy ilyen belső embered, ez a pozitív változás rád is érvényes? Vagy talán figyelmed a külső testre, az elmúlásra összpontosul? Mai igénk arra bátorít, hogy fókuszáljunk a belső emberre, amit Krisztustól kaptunk, arra a Lélekre, aki vezet, megáld, biztat, táplálja Isten gyermekeit. Az idő teltével a hívő ember belső tisztánlátása egyre jobb lesz. A külső homályosodik, elfogy, a belső tisztul, növekszik, ha figyelünk Krisztusra. Kérjed Őt, hogy újítson meg nap mint nap, hogy „ne a láthatókra nézz, hanem a láthatatlanokra.”

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Folyóvíz fakad Jeruzsálemből

„Eljön az Úrnak a napja!” E kifejezés a végítéletre vonatkozik, habár a prófétai kijelentésekben az ítélet (Izráel népe felett) és a végítélet (a világ felett) gyakran összemosódik. Az új teremtés kezdete ez: a régi, elmúló, valamint az új és jövő között a végítélet törésvonala húzódik. Az Úr napja. Hóseás új honfoglalásról beszél, Mikeás új Dávidról és új Sionról, Ézsaiás és Jeremiás új kijövetelről (exodus) és új szövetségről. Az Úr napja az új világkorszak beköszönését jelzi, az ítélet napját, az örökkévalóság kezdetét. Az ÚSz gyakran jelképesen értelmezi ezen ÓSz-i próféciákat, például, Jakab a gyülekezetre alkalmazza Dávid leomlott sátorának helyreállítását (Ám 9:11-12. ApCsel 15:14-17). Bizonyára nem tévedünk, ha itt is a gyülekezetre gondolunk, hiszen mi „a Sion hegyéhez járultunk, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez” (Zsid 12:22). Ebből a Sionból fakad az a folyóvíz, amely kelet felé is, nyugat felé is elterjedt. Ennek harcait az Úr harcolja, mert teljesen az Úrnak van szentelve.

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és ked­ves dolog, mikor egy fi­a­tal azzal tűnik ki, hogy Is­ten­hez ra­gasz­ko­dik. Nem a ki vagy fel­tű­nés vé­gett, hanem meg­győ­ző­dés­ből, el­kö­te­le­zett­ség­ből. A meg­győ­ző­dés nem di­va­tos, nyi­tott­ság ürü­gyén fe­lü­le­tes­ség­re nevel a világ, le­gye­nek a fi­a­ta­lok olya­nok, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól, tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól (Ef 4:14). Nem is be­szél­ve az el­kö­te­le­zett­ség­ről, nem­hogy Is­ten­hez, de sem­mi­hez sem. Azzal ámít­va, hogy a gyö­kér­te­len­ség a sza­bad­ság, ör­dög­sze­kér­ként sü­ví­te­nek az éle­ten végig.