2017. december 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Reményteljes várakozás

Igehely: Zsolt 27:13-14; Kulcsige: Zsolt 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”

A hívők reménysége abból a biztos tudatból és meggyőződésből származik, hogy Isten az, akinek a Bibliában kijelentette magát és olyan, amilyennek abból megismerjük. Az ő ígéretei közül már legtöbb beteljesedett a történelem folyamán, és ami még nem, az egészen biztos, hogy be fog teljesedni. Isten nem ember, hogy hazudnék. A hívők reménysége ezért nem afféle „majd meglátjuk... reméljük a legjobbakat”, hanem biztos tudat, teljes bizonyosság és meggyőződés afelől, amit Isten kijelentett. A hívők várják vissza Jézust és várakozásuk reményteljes, vagyis biztosak abban, hogy vissza fog jönni. Most advent idején még hangsúlyosabb ez a várakozás. Hogyan készülünk Krisztus fogadására? Örömmel vagy félelemmel? Ha ő a mi Urunk, akivel már most együtt vagyunk, beszélgetünk, szeretjük és szolgáljuk őt, akkor bátor szívvel készülünk a vele való találkozásra. Tudjuk, hogy amikor Krisztus megjelenik, véget lesz minden nyomorúságnak, szenvedésnek és bűnnek. Várjuk, hogy vele közösségben lehessünk egy örök életen át. Ez a várakozás csak azoknak a szívében van jelen, akik már most is lelki közösségben vannak vele. Te is ezek közé tartozol?

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Mária megbízatása

Igehely: Lk 1:26-38

Istennek egy másik eszköze, akit kiválasztott, és feladattal akar megbízni a Messiás érkezésében, a tiszta életű Mária. Isten elküldi angyalát hozzá, és az egy ilyen kijelentéssel is köszönti: „az Úr veled van!” Akit Isten kiválaszt, annak be is tölti életét az Ő jelenlétével. Csak azután jön a megbízatás, miután ott van a bátorító tény, hogy az Úr velem van. A feladatot a kiválasztott ember nem a saját erejéből kell, hogy elvégezze, hanem úgy, hogy a hatalmas Isten van vele. Erről értesül Gedeon is, amikor az angyal vele is közölte a megbízatást (Bír 6:12). Erről tesz bizonyságot Dávid is, hogy az Úr volt vele, amikor az oroszlántól és a medvétől megmenekült, és azokat legyőzte. Azért volt kész megküzdeni Góliáttal, mert tudta, hogy nem egyedül harcol (1Sám 17:37).

Miután Mária megérti a megbízást, így szól:„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (38. v.)

Az Úr munkája, hogy a Szentlélek által betölti jelenlétével az embert, és feladattal bízza meg, az viszont az ember része, hogy milyen választ ad, amikor a megbízásról tudomást vesz. Kész vagy-e átadott élettel szolgálni az Úrnak?

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:1–16; Kulcsige: Mt 20:15 „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?”

Tegnapi igénk úgy fejeződött be, hogy „sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Hogyan? Erre is választ ad a mai igénk. A számok és teljesítmény bűvöletében élő ember nem tud mit kezdeni a mai történettel. Pedig de szeretnénk matematikai szöveges faladatként tekinteni erre a példázatra! A kérdés végül az lenne: Ha a gazda mindenkinek ugyanannyit fizetett, mennyi volt az átlagos órabér? Mindannyian érezzük, hogy nem jó a kérdés. Isten kegyelmi elhívása összeegyezhetetlen a mi matekunkkal. Nincs egész örök élet, fél örök élet, negyed örök élet… mint ahogy üdvösség sem.