Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”
Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).
Ezzel szemben a „nagykorúak” „kemény eledellel” táplálkoznak. Képesek megkülönböztetni a jót és a rosszat, mert Isten igéjének engedve szellemi világosságot kapnak az ítélethozatalra, és meg tudják védeni magukat a gonosz befolyásától. Isten célja, hogy a hívők más hívőket oktassanak. Vannak különleges ajándékkal megáldottak, de mindenkinek tenni kell ezt valamilyen szinten (5Móz 4:9).
Rendszeresen táplálkozol Isten igéjéből? Érted a mélyebb igazságokat? Milyen szellemi korban vagy? Isten gyakran megkérdezi ezeket tőlem, és még mindig van mulasztásom ezen a téren is.
Papp Levente
A nyelv sokféle bűne
Igehely: Péld 26:18–28 Kulcsige: Péld 26:24 „Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.”
Bölcs Salamon leírja a beszédben vétkező emberek állapotát és cselekedetei következményeit. Először beszél az álnok emberről, aki „eszeveszett támadást” indít, aztán gyorsan visszakozik és kihátrál, hogy védje magát. Nem törődik a károkkal, amiket okozott. Nem a kapcsolatok érdeklik, hanem saját érvényesülése (19.v.). A következő a rágalmazó, aki folyamatosan viszályt szít. Szavai nagy lelki kárt okoznak. Csak akkor szűnik meg ez az állapot és áll helyre a kapcsolat, ha megszűnik a rágalmazás, másképp folyamatosan táplálja az ellenségeskedést, ahogyan a fa a tüzet (20–22.v.). Végül beszél a kétszínű emberről, aki látszólag sokat ad a jó kapcsolatok megőrzésére, de valójában csak saját akaratát próbálja elfogadtatni. Szíve hétszeres (vagyis teljes) gonoszságot rejt, telve van gyűlölettel és alattomossággal (23–25.v.) Isten ezeket mind ismeri, az istenfélők gyülekezetében lelepleződnek, és visszafordítja rájuk beszédük következményeit (26–28.v.).
Sokszor vétkezünk beszédünkben. Bárcsak tanulnánk hibáinkból és megtérnénk, hogy ne romboljuk tovább kapcsolatainkat (Jak 3:2)!
Papp Levente
