Igehely: Róm 1:8–15 Kulcsige: Róm 1:8 „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.”
Az apostol imájában köszönetet mond Istennek Jézus Krisztus, mint közbenjáró által, hogy a római keresztyének hite az egész világon ismertté vált. Hiteles bizonyságtételükről az egész Római Birodalomban beszéltek. E levél megírásának három fő indoka volt: 1. Jövendő római látogatásának előkészítése. Pál már évek óta vágyott eljutni Rómába, hogy ott is prédikálja az evangéliumot (ApCsel 19:21). Azt is remélte, hogy a római gyülekezetből tovább menve missziót indíthat Spanyolországban (Róm 15:22–24). 2. Tanításai egyértelműsítése és megvédése. Pál gyakran tapasztalt ellenállást olyan személyek részéről, akik félreértették vagy elferdítették tanításait Mózes törvényéről és a Krisztusba vetett hitről. Bizonyos lelki ajándékokat kívánt megosztani velük megerősítésük érdekében, hogy aztán lelki gyümölcsöket nyerjen közöttük is. 3. Az egyház zsidó és nem zsidó tagjai közötti egységre biztatás. Annak tanításával buzdított egységre az egyházban, hogy az evangélium tanai mindenkire vonatkoznak. Követésre méltó példamutatás. Fejlődjünk tovább!
Szekrényes Pál
Hitből élve várni az alapokkal bíró várost
Igehely: Zsid 11:9–10 Kulcsige: Zsid 11:10 „Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.”
A Bibliában Ábrahám a hívők ősatyjaként van bemutatva. Amikor Isten megjelent neki Úr-Kaszdimban, és azt mondta neki, hogy induljon el, a hit engedelmességével elhagyta otthonát és országát, nem tudva útjának végső célját. Hit és engedelmesség által vezérelve a láthatatlan jövendő felé indult. Isten Kánaán földjét Ábrahámnak ígérte, ő mégis megelégedett azzal, hogy sátrakban, a zarándoklás szimbólumában éljen, ahelyett, hogy végleges lakóhelye lett volna. Úgy kezelte Kánaánt, mintha idegen ország lenne számára. Zarándokútján követője lett fia, Izsák, és unokája Jákób is. Példamutató élete nagy hatással volt rájuk. Ők ugyanazon ígéret örökösei voltak, hogy az ország az övék lesz. Ábrahám nem ragaszkodott erősen a földtulajdonhoz, mert nem Kánaán volt életének a végső célja, hanem az örökkévaló város: „Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10).
Isten minket is hív és be is fogad az Ő dicső városába a Jézus Krisztusba vetett hit által. Mi tudunk-e hit által így engedelmeskedni Istennek?
Szekrényes Pál
