Igehely: Zsolt 130; Kulcsige: Zsolt 130:6 „Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.”
Egy mélységben levő ember honnan várhat segítséget? Önmagán képtelen segíteni, ha mellette vannak is mások, azok is ott vannak lent. Segítség csak felülről jöhet. A bűn a mélységbe vonja az embert, Isten azonban fent van és figyelmes a mélységben levők segélykiáltására. Ezt látjuk ebből a zsoltárból is. Isten kegyelmességére hivatkozva folyamodik segítségért a bűnös. Valószínű, hogy nem először kér bocsánatot, amikor kijelenti „nálad van a bocsánat, ezért félnek téged”. Isten nem változott azóta. Ma is kiálthat hozzá a mélységből bárki. Aki feltekint rá és hozzá kiállt szabadulásért, bocsánatot nyer. Ezt követi az Istenbe vetett teljes bizalom, a reménység és a várakozás. Mi el tudjuk-e mondani, hogy várjuk az Urat, Megváltónkat, Üdvözítőnket? Él bennünk a remény, hogy el fog jönni? A Krisztusban hívők, Isten újjászületett gyermekei az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele óta ebben a várakozásban élnek. Boldog az az ember, aki már tudja, és mások elől sem titkolja el, hogy a mi országunk a mennyekben van, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk. Legyen éber várakozásunk minden nap!
id. Szűcs Attila
Zakariás próféciája
Igehely: Lk 1: 67-80
Amikor a Messiás érkezésének a küszöbén áll, Zakariás, a szentéletű, idős pap két dolgot hangsúlyoz ki hálaénekében, ami egyben prófétikus kijelentés is.
Hálás Istennek a Messiásért, aki azért jön el, hogy váltságot és üdvösséget hozzon népének (68-69v.). A Messiás, az „erős üdvözítő” azért jön el, hogy bennünket megszabadítson, azzal a céllal, hogy mi neki szolgáljunk szentségben és igazságban. Zakariás akkor tesz ilyen kijelentést a Messiásról, amikor nem látta még csodáit, nem hallotta tanítását, de mi az Ige által „láthattuk” csodáit és „hallhattuk” már tanítását. Milyen tehát a mi véleményünk a Messiásról, és milyen életre késztet ez a tudat, miközben várjuk második eljövetelét?
Zakariás hálás a fia, János szolgálatáért, amely majd a bűnbocsánatról fog szólni, világosságról és békességről. A te számodra felragyogott már az igazi világosság? Megvan már a bűnbocsánat öröme? Ott van-e a szívedben az Úrtól származó igazi békesség is? Hadd legyen ilyen mindnyájunk szíve, akik adventben élünk!
Rajna Ottó
