Igehely: Zsolt 71:14–21 Kulcsige: Zsolt 71:18 „Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.”
Dávid már idős ember volt, amikor írta ezt a zsoltárt, de tele volt hittel és reménnyel. Gyönyörűen ábrázolja a hűséges hívő ember életét, aki minden helyzetben Istenre támaszkodott és Őt dicsőítette.
Hálás volt Isten irgalmáért, ami kísérte egész életében. Tudta, hogy Isten számtalanszor megmentette őt a haláltól és a bajtól, és ezért dicsőíteni akarta Őt (15–16.v.). Elismerte Isten hatalmát és nagyságát. Tudta, hogy Isten mindenható, és ezért Őt illeti meg a dicséret és a tisztelet (17–18 v.). Már fiatalon az Úrra bízta magát, és tanúja volt az Ő csodálatos tetteinek. Ezek a tapasztalatok formálták a hitét, és meggyőzték őt Isten hatalmáról és hűségéről. Ebből fakadt, hogy idős korában is elkötelezett maradt. Nem akarta, hogy a hite elhalványuljon az évek során. Sőt, arra vágyott, hogy továbbra is Isten dicsőségét hirdesse a jövő nemzedékeknek.
Amikor Isten csodálatos cselekedeteire gondolunk, az hálára és dicséretre kell késztessen minket. Miben látod Isten hűségét irántad mostani körülményeidben? Hogyan kell ma cselekedned, hogy Isten iránti hűséged nyilvánvaló legyen?
Oláh Lajos
Az érett kor a hiányosságok beismerése
Igehely: 1Kor 13:9–13 Kulcsige: 1Kor 13:11 „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”
Akik az életük felén már túl járnak, tudják, hogy az idő felbecsülhetetlen ajándék. Fiatalon még nem érezzük az idő súlyát, nem érzékeljük közelinek az elkerülhetetlen véget. Csak később értjük meg, hogy a legnagyobb kincsünk nem az anyagi javakban, hanem a szeretetben és a kapcsolatokban rejlik. Amikor fogy az idő, a hiányérzet fokozódik, az elmulasztott pillanatok egyre nagyobb erővel nehezednek ránk.
De mit tehetünk, ha a múlt terhel és vádol a mulasztás? A hátralévő időt még mindig értékesen tölthetjük: szeretteinkkel lehetünk, új élményeket gyűjthetünk, és nyomot hagyhatunk a világban. A lényeg: ne hagyjuk, hogy a múlt fogságba ejtsen minket, de tanuljunk a hibáinkból! A szeretet legyen a vezérfonalunk, és töltsük az időt azokkal, akik igazán fontosak nekünk!
Az érett kor a hiányosságok beismerésének és a szeretetben való növekedésnek az ideje. Ahogy egyre jobban felismerjük a korlátainkat, nyitottabbá válunk a mások elfogadására és az együttérzésre. A gyermekkor naivitása a felnőtté válással bölcs alázattá érlelődik és a leglényegesebb dolgokra összpontosít, ezek pedig a hit, a remény és a szeretet, közülük pedig a legnagyobb a szeretet.
Oláh Lajos
