2017. február 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Az önzetlen alázat szükségessége

– Mk 9:33-37

Heves vita folyik a tanítványok között arról, hogy ki a nagyobb. Jézus megkérdezi őket, hogy miről vitatkoztak. Néma csend következik. Lelkükben érzik, hogy nem Isten szerinti magatartás volt, ahogy viselkedtek.
Régi természetünkben folyton ott uralkodik a nagyravágyás. Nehezen értjük meg, hogy nem attól leszünk nagyok, ahogy mi magunk, vagy mások vélekednek rólunk. Egyedül az számít, hogy ki vagyok én Isten szemében. Az ő gyermeke vagyok, és arra vágyom, hogy ő felemeljen és magához öleljen. Amíg önmagamat a hajamnál fogva próbálom felemelni, egy arasznyit se kerülök közelebb Istenhez. Ő arra vár, hogy megalázzam magam, hogy ő felemelhessen. A kisgyermek ott volt Jézus karjaiban, és engedte, hogy szeretve legyen. Erre hív minket is a mi Atyánk, hogy megalázva magunkat, szeressünk és szolgáljunk úgy, mint akik nem a világ dicsőségét keressük, hanem az Atya átölelő szeretetét.
Hogyan mutatkozik meg életedben a nagyravágyás?
Hogyan fejezhetnéd ki szeretetedet a környezetedben élő gyermekek iránt?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Keserű beteljesedés

– 4Móz11:18-23,30-35

Nemcsak a jónak vannak következményei, hanem a rossznak is. Bűnös viselkedésünkkel és életmódunkkal magunkra rosszat hozhatunk. Izráel népe elrettentő példa, hogy ne kövessünk el ilyen dolgokat. Mit tettek? Siránkoztak, panaszkodtak. Csak a hiányt látták (nincs hús), és ami volt (manna), nem értékelték. „A gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában”(11:4), és visszaemlékezett Egyiptom ételeire, azoknak ízére és olcsó voltára. Aki nincs újjászületve, és úgy próbál hívő életet élni, az ilyeneket mond és így él, mert nem élhet másképp: idáig hozza őt a testiesség. Előbb-utóbb kiderül a szív állapota. Visszagondol a régire és kívánatosnak tartja, lejáratja a vezetőket, lázadást, szakadást szít a testvérek között.
Isten szent szeretettel válaszol hatalma szerint: megadja kívánságukat, de az ellenük fordul, rosszul lesznek és meghalnak. Kiderül újra, hogy Isten jó és jó dolgokat ad, de ők bűnösök, mohók és telhetetlenek. Nem teljesedik be a szív anyagi, földi dolgoktól. Ezért keressem ma is az értékes dolgokat, bátorítsam felebarátaimat a megelégedésre és hálára!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.