2025. május 26., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jézus mindennek az örököse

Igehely: Zsid 1:1–9 Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”

Nem ismerjük e levél íróját. Többféle vélemény van arról, hogy ki írta, de egyik sem bizonyítható. A legbölcsebb, ha Origenész álláspontját képviseljük, aki Kr.u. 254-ben halt meg. Ő azt írta: „Isten egyedül a tudója az igazságnak, hogy ki írta a zsidókhoz írt levelet.”

A levél címzettjei második generációs keresztyének, akik üldöztetést szenvednek hitükért. A Bibliának a legvilágosabb könyve ez, amely összekapcsolja az Ószövetséget és az Újszövetséget, és elénk tárja Isten legmagasabb kinyilatkoztatását, az Úr Jézus Krisztust. Ahhoz, hogy megértsük az Ószövetséget, szemlélnünk kell a betejesedését Jézusban. Ha hittel Jézusra tekintünk, és benne bízunk a próbák és szenvedések idején, ha szemléljük a fenségét, és a benne megvalósult megváltást, akkor erőt kapunk a hűséges kitartásra mindvégig. Nézzünk fel Jézusra, bármilyen helyzetben vagyunk is!

„Jézus arcát, ha nézem, a dicsben tündöklőt, fénye átjár egészen, amint szemlélem Őt. Mást nem tudok kívánni, bármily csodás legyen. Csak Jézus arcát látni óhajtom szüntelen.” (HH 348.)

Eszes Zoltán

DÉLUTÁN | 

Isten nem felejti el övéit

Igehely: Ézs 49:14–26 Kulcsige: Ézs 49:15 „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”

Az emberi kapcsolatokban a legerősebb az anya és gyermeke közötti kapcsolat. Mégis megtörténhet, hogy az anya lemond gyermekéről, nem törődik vele. Ezt mondja Sion a fogságban, a szabadulás utáni hosszú várakozásában, fizikai szenvedésben, érzelmi bizonytalanságában és fájdalmában: „Elfelejtkezett rólam az Isten.” Az Isten szeretete nagyobb az anya ragaszkodásánál. Az nem történhet meg, hogy Ő elfeledkezne övéiről. Hisz a tenyerébe vésett bele! Amikor Jézus megengedte, hogy szegeket verjenek tenyerébe, az a mi bűneinkért volt. Azok, akik elfogadták bűnbocsátó kegyelmét, átszegezett tenyerébe vannak beírva.

Isten nem érzéketlen és nem érdektelen az emberi szenvedés láttán. Hudson Taylor 65 évig volt misszionárius Kínában. 1900-ban a bokszerlázadás idején olyan szörnyűségeknek és kegyetlenségeknek volt tanúja és elszenvedője, hogy egy barátjának ezt írta: „Nem tudok Bibliát olvasni, nem tudok imádkozni, gondolataim nyugtalanok, de bízom Istenben.”

Hitet és bizalmat vár Isten az embertől, hogy megfelelő időben az Ő jó terve szerint cselekedjen. „Mert akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róm 8:28)

Eszes Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 7:20–28 Kulcsige: Zsid 7:25 „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.”

Rövid és bizonytalan életünkben legfontosabb dolgunk, hogy örök sorsunkat biztosítva lássuk. Magunkat megszabadítani, üdvözíteni képtelenek vagyunk. Istenhez járulni csak egyedül Jézus által tudunk, Ő az út. Jézus a Melkisédek rendje szerinti főpap, az örökké élő, a szent, az ártatlan, szeplőtlen, akiben nem volt bűn, önmagát adta a nép bűnéért áldozatul. A mennyben saját érdemünk révén nem lehet helyet lefoglalni. De Jézus érdemében és szabadítása által örök sorsunk biztosítva van. Jézus a mi tökéletes főpapunk. Kiválósága és tökéletes áldozata által üdvözülhetünk.