2025. szeptember 16., kedd

DÉLELŐTT | 
Alázattal szolgálni a másikat

Igehely: Mt 20:25–28 Kulcsige: Mt 20: 28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Jézus most is tanítja követőit: amíg a világban hatalmaskodás, zsarnokoskodás van, addig Ő szolgaságról, rabszolgaságról beszél.

„Aki első akar lenni.” Gyerekkoromban a szüleim néha felvállaltak kapálást, paprikaszedést, és kivonult a család: szülők, gyerekek egyaránt. Jó lecke volt ez mindannyiunknak. Mint legkisebb, folyamatosan lemaradtam – volna –, ha a legelsők nem segítettek volna ki. Nemcsak tanácsoltak, vagy esetleg kergettek, hajtottak – csináld már gyorsabban, rendesebben –, hanem szép csendben besegítettek. Így ott lehettem a közelükben, elleshettem, hogyan csinálják; és megtanulhattam, milyen az, ha valaki első, és mellette ott vannak a kicsik. Ma is felnézek rájuk ezért.

Nem az számít, hogy első vagy, vagy utolsó, hanem hogy mennyire érzed azt, hogy segíthetnél a lemaradónak, kullogónak. Odafigyelni, megérteni, tenni érte. Gyülekezetünk olyan, mint egy lelki család? Vetélkedés van, előnyök és fölények keresése? Vagy egyszerűen csak annyi, hogy könnyítő, építő szándékkal, akár csendben, akár hangosan ott vagyunk a helyünkön, nem előnyökre pályázva, és tesszük a jót (Zsid 10:24, 2Tim 3:17).

Nyúl Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az igazságra szomjazók

Igehely: Mt 5:6 „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Jézus boldogmondásai olyan ellentétekre hívják fel a figyelmünket, amikről a korabeliek el sem tudták képzelni, hogy megvalósulhatnak. Miképp lehet boldog a lelki szegény, a síró ember vagy az a szelíd, akit mindenki kihasznál, vagy bele is törlik a lábukat az idegenek, sőt néha nem csak az idegenek?

Egyedül Isten tudja ezt megcselekedni. Ő az, aki nekünk ajándékozhatja a mennyek országát. Ő az, aki meg tud vigasztalni, amikor igazán teljes szívből sírunk. Ő az egyetlen, aki meg tud elégíteni minket, amikor éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot. A világ körülöttünk már rég lemondott az igazságról, mert az már az erősek és hatalmasok kezében van, s nem engedik ki onnan. Csak az ember nem élhet igazság nélkül, szükségünk van rá, mint a szomjazónak a vízre. Nekünk, hívőknek, létszükséglet az igazság, nem mondhatunk le róla, de csak az Úr tud megajándékozni vele. Az Ő ereje nélkül nincs igazság a földön.

Vágyódsz még erre az igazságra? Arra, amit csak az Úr adhat meg neked? Ne elégedjünk meg kevesebbel, bármit is mond a világ körülöttünk!

Vass Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.