2017. február 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus a dolgok mélyére lát

– Mk 9:38-41

Hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy megítéljük azokat, akik „nem közülünk valók”. Minden ember egyedül Jézusnak kell számot adjon. Nekünk hálásnak kell lennünk azokért, akik Krisztuséi. Fontos, hogy a krisztuskövetők között ne háborúság legyen, még akkor sem, ha nem értenek mindenben egyet. Sokszor többet foglalkozunk a másfajta keresztyénekkel, mint saját identitásunkkal, vagy magukkal az elveszettekkel. A mi dolgunk, hogy szorosan Krisztus mellett maradjunk, és a Szentlélek vezetése által, a Bibliához hűen éljünk. Ahelyett, hogy mások munkáját kritizáljuk, keressük meg és töltsük be saját magunk szolgálati területét. Pál szavaival élve: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Kor 9:24). Ne veszítsük szem elől célunkat, hanem törekedjünk mi is a mennyei jutalomra!
Kérted-e Isten áldását azokra, akiket mostanában kritizáltál?
Meg tudod-e fogalmazni, milyen szolgálatokra hívott téged Jézus?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Teljessé lett áldás

– 1Kir 8:12-21

Nem szeretjük a szűkölködést, de ez a lelki területen is így kell, hogy legyen: vágyjuk az Istentől jövő áldás teljességét! Nem szabad megelégednünk kevesebbel, a teljességre kell törekednünk. Sokan a megtérés, újjászületés áldásával megelégszenek, nincs bennük törekvés a növekedésre, a szolgálatra és az érettségre. Salamon és Dávid áldást kapott Istentől, de azt mi is megkaphatjuk. Hogyan?
1.Isten ígéreteire hittel rá kell állni. Ezt tette Dávid és Salamon, és nekünk is ezt kell tennünk. Dávid hallgatott Istenre, és ő nem épített, csak elkezdte a szükséges anyagokat beszerezni. Salamon pedig dolgozott és mindent megtett, hogy álljon a ház. Dávid várt, Salamon cselekedett, Isten pedig beváltotta ígéretét. Van, amikor Isten azt mondja, hogy várj, és van, amikor azt mondja: dolgozz. Ő jobban tudja, mi a jó. Hallgassunk rá!
2.Mások jólétéért és Isten dicsőségére kell dolgozni. Sokan használták Isten házát, lelkileg épültek benne. Erre kell törekedni ma is: kinek tudsz hasznára, segítségére lenni? És mindent „az Úr nevének tiszteletére” (20. v.) tegyünk!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.