2017. február 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Az Isten szerinti és az emberek szerinti gondolkozás különbsége

– Mk 8:31-33

Gyönyörködöm abban a bölcsességben, ahogy Jézus mindent a maga idejében tesz és mond. Miután a tanítványok meggyőződtek arról, hogy Ő a Krisztus, a megígért Messiás, szabadító, Jézus elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványait az Ő szenvedéseire is felkészítse. Tanítványai, köztük Péter, ezt nem tudja elfogadni, amiért is dorgálni kezdi Jézust szavaiért.
Jézus nyilvános válasza világossá teszi, hogy a szenvedés nélküli hívő élet elgondolása sátáni, mivel az csak az ember és nem Isten dolgaira gondol. A szenvedésre pedig nemcsak Jézusnak, hanem nekünk is szükségünk van, bármennyire kellemetlen is legyen az. Jézus minden egyes szava igaz, és nem szorul korrekcióra. Gondolataim, tetteim miatt én gyakran rászolgálok Jézus feddésére, ami önző emberi elképzeléseimet leleplezve, az Ő dolgaira tereli figyelmemet, aki a kereszten nem legyőzött vesztes, hanem a legnagyobb Győztes volt.
Mi okozza szenvedéstől való félelmeinket?
Mit tehetünk azért, hogy inkább Isten dolgai foglalkoztassanak?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Bátorító kijelentés

– 1Krón 17:16-27

Dávid Istennel való beszélgetésében először visszatekint: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” Majd előre tekint és beszél Istennek arról az ígéretéről, ami a távoli jövőre vonatkozik. Dávid mindezt megtiszteltetésnek vette, hogy részesült Isten eme nemes tervében. Istennek úgy tetszett, hogy kiválasszon magának egy népet, és rajtuk keresztül jelentse ki minden embernek az ő dicsőségét, hatalmát és hűségét. A nagy és örökkévaló Istentől jött ez a bátorító ígéret, amely reményt adott egy szép és áldott jövő felé. Isten az Úr Jézus Krisztus által, megáldott minket, és az ő nagy tervében minket is akar használni. Ebben a világban küldetésünk van (Mt 28:19-20). Jusson mindig eszünkbe, hogy az Úr nemcsak feladatot adott, hanem azt ígérte, hogy velünk lesz a világ végezetéig. Kezdjük el hát mi is személyesen meghallani Isten bátorító szavát, és meglátni azokat a szolgálati lehetőségeket és területeket, ahol Isten minket akar látni és használni. Azonban engedelmesség, odaszánás nélkül, soha nem leszünk képesek ezt a feladatot elvégezni. Imádkozzunk azért, hogy megérthessük Isten életünkre vonatkozó akaratát és tervét, kérve a Lélek segítő erejét a kivitelezéséhez!

Tóth Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!