2017. január 21., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten országa felülmúl mindent

– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32

Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult. A Názáreti nem szított vitát, nem kiáltozott, és hangját nem hallatta az utcákon (Mt 12:19). A népszerűséget nem kereste, amikor királlyá akarták tenni, elvonult a hegyek oltalmába, hogy egyedül legyen (Jn 6:15). Családjával nem dicsekedhetett, oklevelei nem voltak. Falujának zsinagógájában csak úgy ismerték, mint az ács fiát (Mt 13:54).
Az Isten országa a betlehemi jászolban kezdődött. Megaláztatásból és szegénységből lett naggyá. Isten erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolta Fiát a nép előtt (ApCsel 2:22). Mindenek fölé magasztalta, és mindennél nagyobb nevet adott neki, melyre minden térd meghajol (Fil 2:9-10).
Napjainkban is úgy tűnhet, hogy Isten népeként kicsik vagyunk és jelentéktelenek, de félelemre nincs okunk! Az Atyának úgy tetszett, hogy nekünk adja az országot (Lk 12:32). Kiválasztotta magának a világ szemében bolondokat és erőtleneket, hogy megszégyenítse a világ bölcseit és erőseit (1Kor 51:27).
Milyen akadályai vannak Isten országa növekedésének? Hogyan bátorít kitartásra ez a példázat?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az Úr arca a gonoszok ellen fordul

– 1Pt 3:8-12

Mint hívők szoktuk kérni, hogy Isten „ragyogtassa ránk orcáját” (Zsolt 67:2). Mert van olyan is, amikor az Úr „eltakarja arcát” (10:11), vagy „arca a gonoszt cselekvők ellen fordul” (12. v.) Isten tekintete áldást vagy ítéletet jelent számodra? „Az Úr szeme az igazakon van...” (12. v.), mint a szülő szeme, aki vigyáz és figyel, mire van szüksége gyermekének. Örvendeztesd meg szerető Atyádat azzal, hogy akarata szerint cselekszel!
Igeszakaszunk tökéletesen összefoglalja a hét esti elmélkedéseit. Milyen legyen a hívő, ha egymás elleni harcról van szó (társadalomban, családban, gyülekezetben)? Figyelmesen olvassuk el újra az igeverseket! (8-9. v.). Isten arra hívott el minket, hogy áldást mondjunk, és az Úr áldását kívánjuk egymásra. A konfliktus meg fog oldódni: 1. Ha a testvérharcban az egyik fél elkezd a másik félre őszinte áldást mondani. 2. Ha az egyik fél megérti, hogy addig nem jönnek el a várva várt örömteljes napok, ameddig rosszindulattal beszél (10. v.). 3. Ha az egyik fél elkezd újra jót tenni és bármit, ami helyreállíthatja a békességet (11. v.). Imádkozzunk hívőkhöz illő viselkedésért a konfliktushelyzetekben!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Jer 2:1–13 Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Szomorú prófétai költeményből olvastunk egy részletet. Isten népe hűtlen lett Urához, kegyelme és jósága ellenére. Hitványságok után jártak és hitványokká váltak. Az ember életét meghatározza, hogy mit kíván, és mi felé törekszik. Valósággal érezzük Isten szomorúságát, amikor azt kérdezi: „Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem?” Hát mit is? Nem Istenben van rossz, amikor az ember elfordul tőle. Az emberben van bűnös vágy, lázadó gondolat. Úgy gondolja, hogy saját vágyai jobban kielégítik, mint Isten jelenléte és áldásai.