2017. január 24., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus gyásztörő szava

– Mk 5:21-24; 35-43

Ámulattal tölt el Jézus fáradhatatlan szolgálatkészsége, ahogy helyről helyre haladva, Atyja akaratát cselekszi. Újabb vihar! A legnehezebb fájdalmak, félelmek vihara, melynek nem a tenger, hanem egy előkelő elöljáró családja a színtere.
Ahhoz, hogy Jézus segíthessen fontos: 1) Meglátni Őt és lábai elé esni kéréseinkkel (22. v.)
2) Reálisan látni, megnevezni a problémát: halálán van! (23. v.) 3) Nem adni fel akkor sem, ha a helyzet súlyosbodik! (35. v.) 4) Elfogadni Jézus félelmet eloszlató és hitet fakasztó szavát: Ne félj, csak higgy! (36. v.) Jézus megdorgálja a hitetlenkedőket, akik egyik percben még siránkozva jajgatnak, a másik percben pedig nevetnek a szaván.
Jézus a hívőket ma is maga mellé veszi, hogy tanúi legyenek gyásztörő szavának és cselekedeteinek. (41-42. v.) Ő hatalmas arra, hogy életre keltse gyermekeinket, de életben maradásukért nekünk is van tennivalónk. (43b. v.)
Mi akadályoz, hogy gyermeked helyzetével őszintén Jézus elé borulj?
Milyen hatással van rád a bajban a körülötted levőknek, és Jézusnak a szava?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Buzdítás a hit szép harcára

– 1Tim 1:18-20; 6:11-16

A hívő élet nemcsak építés, magvetés, vándorlás vagy versenyfutás, hanem kemény küzdelem is: a hit harca. Harcunk van önmagunkkal (a bennünk lakozó bűnnel), harcunk van a világgal (a minket körülvevő Isten-ellenes légkörrel), harcunk van a kísértővel, aki szellemileg folyton támad minket. A hit harca ez: mert erőnk a Krisztusba vetett hitben van. Csak úgy tudunk győztesen harcolni, ha újra és újra megragadjuk a felsőbbrendű örök életet, Krisztusban. A hit tornyából Krisztusra nézünk, az Ő áldott személyére s mindarra, amit elvégzett értünk, megígért nékünk: és benne bízunk. Az ellenállások közt a hit engedelmességével követjük Őt mindenen át. Ő felemel, ha elbukunk, s újra képesít a küzdésre. Ez a harc folytonos, nincs békeszünet: élet-halálra szól! Nekünk is szükségünk van a bátorító intésre: Te Isten embere vagy! Kerülj minden istentelenséget, kövesd a Lélek gyümölcseit! Vigyázz a jó lelkiismeretre, élj Isten Igéje szerint! Vedd komolyan a szolgálatot, amire Isten elhívott! „Csak lankadatlan harcold meg A hit nemes harcát, Hogy végre majd fönt átvehesd Győzelmi koronád!”

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?