RMBGySz*

2017. január 9., hétfő

DÉLELŐTT | 

Jézus megközelíthető

– Mk 2:13-17; Kulcsige: Mk 2:15

A világ nagy embereit hatalmas erőkkel védelmezik. Idegenek meg sem közelíthetik őket. Jézusnak nem voltak testőrei, de voltak tanítványai. Közel engedte magához az akkori vallási vezetők által megbélyegzett bűnösöket, és a vámszedőket, akiket az ország árulóinak tartottak, amiért a rómaiaknak dolgoztak. Habár ezzel magára vonta a farizeusok haragját, Jézus nem tért el küldetésétől. Nem az embereknek akart tetszeni vagy megfelelni. Határozottan tudta, hogy a betegekért és a bűnösökért jött. Szolgálatának iránytűje az ezékieli prófécia volt: „majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat” (Ez 34:11).
Lévi is Izráel egyik eltévedt báránya volt, akit Jézus elhívott szolgálatára és befogadott a nyájába. A kapernaumi vámhivatalban megüresedett a helye, mert Jézus hívására: „kövess engem”, azonnali engedelmességgel válaszolt, és „követte őt”. Élete megváltozott! Új nevet kapott: Máté (Mt 9:9-13), ami azt jeleni „Isten ajándéka”. Jézus tanítványa és apostola lett. Ő írta meg a Biblia első evangéliumi beszámolóját Jézus életéről, és Elhívójához haláláig hűséges maradt.
Számodra hogyan lett elérhetővé Jézus? Milyen akadályai vannak életedben annak, hogy Jézushoz hasonlóan a bűnösök barátja légy (Mt 11:19)? Hogyan válhatna gyülekezeted missziója még nyitottabbá a hitetlen emberek felé?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Jákób gyásza

– 1Móz 37:31-35

Jákób, a szerető édesapa gyászolja fiát, Józsefet, mert biztos volt annak halálában a hazug bizonyítékok miatt, amelyet fiai vittek haza. József vérbe mártott ruhája meggyőző erejű volt (31-32. v.). Jákób nem tud megvigasztalódni (34-35. v.).
Mindannyiunkat ért már kisebb vagy nagyobb veszteség, ez az élet velejárója. A szeretteink elvesztése jár a legnagyobb fájdalommal. Amikor a szülőknek kell eltemetniük gyermeküket, minden emberi próbálkozás a vigasztalásra kevésnek bizonyul.
Jákób is meg akart halni, hogy újra láthassa gyermekét: „Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába.” (35. v.) Micsoda fájdalom! Ki osztozhatott volna Jákóbbal terhének a hordozásában?
Ki osztozott egy özvegy édesanya terhén, aki egyetlen fiát gyászolta, és épp a sírhoz kísérte? Az Úr Jézus, aki teljesen át is tudta venni ennek a fájdalomnak a terhét úgy, hogy feltámasztotta a halott fiút. Ő az élet Ura! (Lk 7:14-15) Isten vigasztalása változást munkáló erő: enyhíti a gyász fájdalmát, ad erőt tovább élni, reményt az örök élethez, véd és őriz a gyászban.

János Levente

2017.01.09.