2017. július 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ne hagyd el jótevőd!

Kulcsige: Jón 2:9 „Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.”

Válassz! Mindenkinek meg kell hoznia saját döntését: kész-e Krisztust szolgálni, vagy hagyja továbbmenni. Mindazt bálványnak kell nevezni, amire kész vagy Jézust lecserélni. A bálványokra (emberek, tárgyak, vágyak) áldozni kell. Ezeket válasszuk, vagy Krisztust, aki kész volt magát feláldozni és van hatalma a sátánnal szemben megoltalmazni?
Mennyi erőt, időt, pénzt fektetünk bele álmainkba és milyen keveset Urunk szolgálatába! Amikor semmiben nem vagyunk akadályoztatva könnyen válunk a kívánságok szolgájává. De vajon azért nyertünk irgalmat, hogy megvalósítsuk álmainkat? Hányszor kérdeztük meg: mit tervezett velünk, amiért megmentette életünk? Minden utálatos előtte, ami elválaszt tőle! Ő nyilvánvalóvá tette szíve szándékát, amikor érettünk keresztre adta egyszülött Fiát. Most nekünk kell döntenünk: készek vagyunk-e osztatlan szívvel neki szolgálni, vagy az engedetlenséget válasszuk, és hűtlenségünk következményét vállaljuk? A döntést neked kell meghoznod: bálványodat vagy Megmentődet választod!

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Beszélj Isten hűségéről!

Zsolt 40:7-11

Urunk tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Szövetsége és hűsége megmarad nemzedékről nemzedékre. Mi viszont változunk, felejtünk, torzulunk. Szívünk kihűl, lelkesedésünk megkopik. Hamar elfelejtjük a tegnapi szabadulást, gyógyulást, vagy éppen a múltba ragadva próbálunk a tegnapi mannából jóllakni. Szeretnénk figyelmet kérni újra Istentől, de Baál papjaihoz hasonlóan, oltárunkra, áldozatunkra, nem jön a mennyből tűz. Az ébredés tüzét nem tudjuk megvásárolni böjtjeinkkel és áldozatainkkal. Dávid király észrevette ezt, ezért a nyomorúság idején bizalommal az Úr jelenlétébe húzódott és várt. Hitte, hogy Isten cselekedni fog, és nem neki kell erre őt rávennie. Bízott Isten hűségében, hiszen szabadítására ő ígéretet tett a múltban. Isten szabadítása nem hűségünkre adott válasza, hanem az ő hűségének gyümölcse. Amikor ezt megértjük, bizonyságtételünk főszereplője többé már nem mi leszünk. Isten szentjei nem a mi lelki nagyságunkat, élményeinket fogják csodálni, hanem a szabadító Istent. Igazságát, hűségét, szabadítását és szeretetét átélve egy módon válaszolhatunk helyesen: „Itt vagyok, Uram, hogy akaratodat megtegyem.”

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.