2017. június 12., hétfő

DÉLELŐTT | 
Teremt

– Jób 33:1-33

E rész olvasásakor tekintsünk el attól, hogy ezt Elihú Jóbnak mondja. Olvassuk úgy, mintha minden egyes szava minket célozna meg. Mit tesz Isten? Teremt. Ő az, aki megteremtett minket, és ő lehel belénk életet is. Fizikailag mindent megad a létezéshez. De nemcsak létünket köszönhetjük neki, az újjáteremtés csodáját is ő teszi.
Újjáteremtő munkájának része összetöretésünk. Sok esetben ezt úgy teszi, hogy elvesz tőlünk dolgokat. Elveszi azt, amiben a leginkább hittünk, amibe a legjobban kapaszkodtunk: erőnket, egészségünket, tartóoszlopainkat. Amikor a legszerencsétlenebbnek érezzük magunkat, akkor szelíden azt mondja, hogy ő így is szeret. Fiában odajött, ahol mi vagyunk, és kihoz minket abból a sírgödörből, ahova nélküle csúsztunk. Mihez kezdünk ezzel a kegyelemmel? Ha még a sírgödörben vagy, miért nem hívod segítségül őt? Ha tiéd az új élet, akkor nem kellene, hála daloljon a szívedben Isten felé? Nem kéne ezt a dalt a környezeted is hallja?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Vezesd, Uram, vitézeidet!

– Jóel 4:9-11 (3:9-11)

Egy teológiai tanár tanította, hogy minden bibliai könyvnek van egy központi szava, egy központi kifejezése. Ezt keressük meg, mert e köré van építve az egész üzenet. Ha Jóel könyvének a központi igéjét vagy üzenetét nézzük, akkor az igében többször találjuk ezt a kifejezést: az Úr napja. Jön az Úrnak nagy napja. Ebben a könyvben az a csodálatos, hogy nemcsak az ítéletre van vonatkoztatva, hanem a kegyelemre is. Azt látjuk itt, hogy Isten népének végérvényes megváltása és Isten ítélete a föld népei felett teljesen összetartozik. Isten az ítéletet a Jósáfát völgyében tartja. A Jeruzsálem közelében lévő völgy jelképes neve Jósáfát királyra emlékeztet, aki egy csodálatos megmenekülést élt át, ahogyan Izráel népe a Vörös-tengernél. Az ítéletben pedig maga az Úr vezeti vitézeit. A népek feletti ítéletben nem csak az Isten népe ellen elkövetett jogtalanság viszonzásáról van szó, hanem sokkal inkább Isten és az Ő tisztelete megvetésének megtorlásáról. Dicsőítsük az Urat, mert nem csupán saját szentségét nem hagyja lábbal tiporni, de megvetett és üldözött népének is igazságot szolgáltat!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Jak 2:1–10 Kulcsige: Jak 2:8 „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!», helyesen cselekedtek.”

Jakab a felebarát szeretetének a törvényét királyi törvénynek nevezi. Ez a megnevezés a Szentírásban csak itt fordul elő, és talán arra utal, amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor mondja el Jézus, hogy egy nagy parancsolat van, éspedig: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!” Ez azonban elválaszthatatlanul magával hoz egy másodikat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az első és nagy parancsolat ezzel a másodikkal kiegészülve foglalja össze azt, amit tartalmaz a törvény és a próféták.