2017. június 16., péntek

DÉLELŐTT | 
Megmutatja, mit tanítsunk

– 1Kor 2:6-13

Mindenki lehet tanító? A Talmud kétféle embert említ. Az egyik, aki már elérte azt a szín­vonalat, hogy rabbi (vallástanító) lehetne, de mégsem adja ma­gát a közösség szolgálatára. A talmudi hasonlat szerint az ilyen ember olyan, mint aki látja, hogy az utcán összeesett valaki, de ő eltakarja szemét, hogy ne lássa a szenvedőt. A másik az a típusú ember, aki nem érte el azt a szintet, hogy alkalmas legyen rabbinak, mégis az lesz. Az ilyen embert az olyan magzathoz hasonlítja, aki már azelőtt meghalt, hogy megszületett volna. Mindkettőt nagyon szigorú ítélet követi.
Jakab apostol figyelmeztet: „testvéreim, ne legyetek sokan tanítók...”(Jak 3:1). Pál apostol hangsúlyozza, hogy az isteni bölcsesség egészen más tartalmú, mint a jelenleg uralkodó közgondolkodásé. Az isteni bölcsesség alapja, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezt tanítani nem lehet emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Menj a lelki aratásba!

– Lk 10:1-6

A bibliai időktől kezdve a közelmúltig, az aratás volt az egyik legfontosabb tevékenység az emberek életében. Ma a legtöbb ember számára az aratásnak nincs túl nagy jelentősége, mert az emberek nincsenek közvetlen kapcsolatban a földműveléssel. Akik az iparban vagy más ágazatban dolgoznak, csak annyit tapasztalnak, hogy bizonyos okok miatt drágult a kenyér. A Biblia azonban sokat beszél az aratásról, és a lelki életre is alkalmazza egyes vonatkozásait.
Az aratás képe az Ószövetségben, szinte kivétel nélkül, mindig ítélettel kapcsolatos. Az Újszövetségben azonban megjelenik a lelki aratás fogalma, mint olyan lelki munka, amely által a Krisztus evangéliumát halló embereknek segítünk, hogy átadják életüket az Úrnak, vagyis learattassanak Krisztus számára.
Adja az Úr, hogy magunkévá tegyük William MacDonald gondolatait: „Amikor a világ nagy ínségének szemlélésével foglalkozunk, az Úr megterheli szívünket a körülöttünk levő elvesző lelkekkel. Akkor rajtunk múlik, hogy elmenjünk őértük, és igyekezzünk az érett gabonát betakarítani.”

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az ál­lan­dó lelki éber­ség, ön­ma­gunk mér­leg­re ál­lí­tá­sa, a szem­be­sü­lés gyar­ló­sá­gunk­kal és bű­ne­ink­kel el­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mások gyar­ló­sá­gá­nak és bű­ne­i­nek ügyét lo­bog­tas­suk ma­gunk előtt. El­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mi akar­junk csal­ha­tat­lan igaz­sá­got szol­gál­tat­ni. Nem je­len­ti ez azt, hogy sze­met kell huny­nunk em­ber­tár­sa­ink el­ve­szett ál­la­po­ta és lelki test­vé­re­ink tör­vény­sze­gé­sei fö­lött.