Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”
Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött. Amikor az Úr ilyen emberek életében kíván áldásként felhasználni, méltatlanságunk tudatában jövünk Tanítómesterünkhöz, hogy erősítsen meg a szelíd és alázatos lélekben, mert ha egy pillanatra is más lelkület jut érvényre bennünk, mint az Ő lelkülete, már el is buktunk.
Ez az állandó éberség és engedelmesség jelenti a Lélek szerinti, szelídség uralta életet. Csak ezzel a lelkülettel tudjuk kellőképpen komolyan venni a magunk terhének (a görögben: katonai túlélőcsomag) hordozását, ugyanakkor a ránk bízottak terhének (a görögben: szakajtókosár, amivel az árut vitték a piacra) hordozásába való besegítést, betöltve a Krisztus törvényét. Imádkozzunk ilyen lelkületért!
Kiss Lehel
Az Úr kegyelmének esztendeje
Igehely: Ézs 61:1–2 „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót.”
Az Úr kegyelmének esztendeje nem 365 napos. Már két évezrede tart – az Úr Jézus áldozata érdeméért. A megalázottak és az alázatosak felé örömhír hangzik. A megtört szíveket gyöngéd, isteni kezek kötözgetik, ezért meg is gyógyulnak. Sötét börtöncellák, durva bilincsek és kalodák zárjai pattannak fel folyamatosan. Gyászolók nyernek vigasztalást oly módon, hogy maguk is képesekké válnak a nyomorúságba esettek vigasztalására (2Kor 1:3-4). Erről tesz bizonyságot a keresztyénség története – a kegyelemről, az Úr Lelke munkájáról. Milyen áldás, hogy érdemtelenül nekünk is részünk lehet benne!
Az Úr kegyelmének esztendeje van, Istenünk bosszúállásának pedig napja lesz! Hamar leszámol az Úr az ellenségeivel, kegyelmének megtaposóival. De rajtunk az Úrnak Lelke nyugszik, ezért az örök kárhozatra gondolva már nem rettegünk. Felkentek vagyunk mi is, mint választott és szent nemzet, királyi papság (1Pt 2:9).
Meggyógyított és megszabadított emberekként hirdessük bátran az Úr kegyelmének nemsokára véget érő esztendejét!
Kiss Lehel
