2017. május 29., hétfő

DÉLELŐTT | 
A szülőket tisztelő gyermek

– Péld 3:1-12

A tisztelet mások iránt érzett elismerésünket, megbecsülésünket jelenti. A tiszteletadás nem velünk született tulajdonság. A szülők feladata tanítani a gyermekeiket erre. Ha ez elmarad, nehézségei lesznek a gyermeknek az óvodában, iskolában, és a többi embertársi kapcsolatai is áldatlanok lesznek. A szülőket tisztelő gyermeknek van esélye, hogy tisztelje Istent, míg ellenkezőleg ez szinte lehetetlen.
Mitől lesz valaki szüleit tisztelő gyermek? Leginkább attól, hogy a szülői tanításokat és parancsolatokat megszívleli és gyakorolja. E zsoltár tananyagot ad az istenfélő szülőknek azzal kapcsolatosan is, hogy milyen értékekre tanítsák gyermekeiket. Ezek az Istennel való kapcsolatunk alappillérei.
Az ötödik parancsolat az egyedüli, amely ígérettel párosul (2Móz 20:12; Ef 6:2). E zsoltárban igen gazdag és kívánatos ígéretcsokor található, ami azoké, akik tisztelik földi és mennyei atyjukat: hosszú élet, magas életkor, jólét, kedvesség Istentől és emberektől, gyógyulás, felüdülés, bőség. Te miben fejezed ki ma tiszteletedet?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: Becalél

– 2Móz 35:30-35

Előző szolgálati helyemen volt a gyülekezetben egy kedves, csendes testvér. Nem volt igehirdető, még imáit is alig hallhatóan mondta el, de mindig készségesen megjavította a vízpumpát a szolgálati lakásnál, hogy ne legyen fennakadás a vízhasználatban. Modernkori Becalélként végezte szolgálatát.
Becalél feladata annak idején a Szent Sátornak és szent berendezéseinek a megtervezése és elkészítése volt, melyhez isteni lélekre, bölcsességre és értelemre volt szüksége. Mennyivel másabb az a tervezés és munkavégzés, amely a Lélek vezetése és irányítása alatt zajlik, és valósul meg!
Becalélnak volt egy szintén Istentől kijelölt munkatársa: Oholiáb. Az Istentől elhívott ember ugyanis boldogan munkálkodik együtt más elhívott társakkal, még ha vannak is néha különbözőségek közöttük.
Isten a tanítás képességével is felruházta Becalélt. Kész volt továbbadni az Istentől kapott bölcsesség ismereteit. Nem volt önző, nem volt kényelmes, nem akarta megtartani az ismereteket, sőt vállalta a tanítás fáradságát is. Mi is adjuk tovább Isten áldásait!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.