2017. május 31., szerda

DÉLELŐTT | 
A fegyelmezés nélkülözhetetlen

– Péld 13:1-25

Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták. Az egyik törvény azt tartalmazta, hogy mindenkit felelősségre vonnak, aki elhanyagolja kötelességét: „Ha nem tanítod gyermekedet engedelmességre, ha nem tanítod őt arra, hogy tisztelje mások magántulajdonát, akkor te, és nem ő a felelős hanyagságod következményeiért.”
A Példabeszédek 13-ik részében a fegyelmezés különféle formáit találjuk. A szavakkal történő fegyelmezések közé tartozik az apai intés, rendreutasítás, és dorgálás (1. v.). Továbbá a tanács, parancs, és feddés (10,13,18. versek). De olykor ezek elégtelenek, és ezért a fegyelmezés eszköztárában ott van a testi fenyítés is: „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”(24. v.). Ugye, legfőbb vágyad, hogy beteljesüljön e prófécia: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54:13). Felelős szülőkként, álljunk alázattal Isten elé, és kérjünk tőle kegyelmet a példamutatásban, bölcsességet a gyermeknevelésben.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: 70 elöljáró

– 4Móz 11:25-29

A pusztai vándorlás során, a kiválasztott népet Kánaánba vezérlő – igencsak embert próbáló – feladat súlya alatt, Mózes Istenhez fordult megoldásért. A nép elégedetlensége és zúgolódása olyan teherként szakadt Mózes vállaira, hogy immár nem tudta egyedül tovább hordozni azt.
Istennél már készen volt a megoldás: hetven törzsi vezetőt kellett összegyűjteni a nép vénei és elöljárói közül, akik Mózes mellé állhattak és segíthettek neki a terhek hordozásában. Ehhez azonban abból a lélekből kellett részesedniük, melyet Isten Mózesnek adott. Így az isteni lélek megnyugodott rajtuk és prófétáltak, annak jeleként, hogy immáron nemcsak Mózes az Úr prófétája, akit támasztott népe számára, hanem a hetven elöljáró is.
Milyen csodálatos, és milyen nagy kegyelem, hogy Mózes kívánsága: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!”, ma már élő valóság lehet. Hiszen Péter apostol a pünkösdi prédikációban kihangsúlyozta, hogy Isten kitölti Lelkét minden megtérőre. Adja az Úr, hogy mindnyájan prófétai lelkületű szócsövei lehessünk, akik Krisztus evangéliumát hirdetjük!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Ef 4:1–3 Kulcsige: Ef 4:2a „…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…”

A Szent­lé­lek által új­já­szült, Krisz­tus­ban hívő ember élete nem ér­tel­met­len és nem cél­ta­lan. Tud­juk, ki hí­vott el, és mire. Isten hí­vott ki min­ket a bűn­ből, a vi­lág­ból, hogy szent éle­tet él­jünk, amely Krisz­tus jel­le­mé­hez egyre ha­son­lóbb. Ezzel az élet­vál­to­zás­sal te­szünk jó bi­zony­sá­got Meg­vál­tó Is­te­nünk­ről. El­hí­vá­sunk túl­mu­tat e vi­lá­gon. E földi élet után örök­re Jé­zus­sal le­szünk a di­cső­ség­ben.