2017. május 8., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ötezer ember megvendégelése

– János 6:1-15 Kulcsige: János 6:11

Isten Fia együttérzésből, szeretetből adott kenyeret a hozzá sereglő sokaságnak. Ő tudta, hogy mi következik: kérdés a tanítványokhoz, és egy gyermek uzsonnájának a felajánlása. Az Úr Jézus hálaadása a kenyérért nem a csoda miatt lett elmondva, hanem Isten Fiának a gondolatait szólaltatta meg az Atya felé, aki jótevő igazak és hamisak iránt is.
Az együttérzés, gondoskodás és hálaadás után máris lehetett kihordani az ételt. A tanítványok felszolgáltak több mint ötezer embernek. A csoda ekkor történt. Mindenki vett magának és megelégedett kenyérrel és sült hallal.
Egy kis uzsonna, Krisztus jelenléte, a tanítványok szorgalma, ötezer megelégedett ember és tizenkét kosár maradék. Ilyen az Isten Fiának törődése és gondoskodása. Ilyen jó gazda és emberbarát ő.
Miért látta jónak az Úr, hogy a gyógyítás mellett kenyeret is adjon?
Milyen helyes és milyen téves következtetést vont le a sokaság a történtekből?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Az anya tiszteletet érdemel

– 3Móz 20:1-9

A gyermek élete törékeny, ezért védelemre van szüksége. Olyan védelemre, amit főképpen az édesanya tud megadni számára. Nagyon sok múlik azon, hogy egy édesanya mennyire biztosít fizikális védelmet kicsinyeinek, de az még inkább meghatározó, hogy milyen lelki töltettel bír, milyen szellemi örökséget biztosít gyermeke számára. Abban az időben a Molok gyermekáldozatot követelt, de az istenfélő édesanyák nem engedelmeskedtek, és nem voltak hajlandók gyermekeiket feláldozni.
Ma is, amikor a világ „gyermekáldozatot kíván”, sok múlik az édesanyákon. Tisztelet jár az olyan édesanyának, aki megtartja az Úr rendeléseit, és gyermekeit óvja a világ démoni erőitől.
Édesanyák, óvjátok gyermekeiteket, mert sok veszély fenyegeti őket! Gyermekek, tiszteljétek szüleiteket, mert sok nehéz szellemi harcot vívnak, hogy ti az élő Isten gyermekei legyetek!

Papp László

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.