2017. november 6., hétfő

DÉLELŐTT | 
Gondolkodói bizonytalanság

Igehely: Préd 3:16-22: Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”

A Prédikátor könyvének íróját, ha nem ismernénk, azt mondhatnánk, hogy egy pesszimista, az életben csalódott ember. Salamon királyról ezt azonban nem lehetett elmondani. A Prédikátor könyvében egyszerűen bemutatja azt, hogy milyen semmi ez a világ és maga az ember is. Sok mindent elérhet valaki ezen a világon: bölcsességet, gazdagságot, sikert stb. Mindezek ellenére, ha az örökkévalóságra gondol, Isten nélkül valóban egy bizonytalan állapotban él. Mi lesz a lelkével a földi élete után? Ki tudhatja erre a feleletet?

Isten az, akinél a felelet megvan. A Biblia, Isten beszéde, világosan bemutatja azt, hogy az ember léte nem fejeződik be e földi élettel. Lehet Istennel tölteni az örökkévalóságot, vagy a pokolban gyötrődni. Aki Istennel él ezen a földön, az vele fog élni az örökkévalóságban. Aki elutasítja Isten imádatát az életben, azt Isten utasítja el a halála után!

Mit mond a Biblia az ember halála utáni életéről? Mi tehet bizonytalanná egy embert a halál utáni élettel kapcsolatban?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Megerősödés a belső emberben

Igehely: Ef 3:14-21 „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: * adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva Kol 1,23 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; Kol 2,2 és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. Kol 2,9 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Az igeszakaszunkat megelőző igeversekben Pál apostol nagy örömmel és hálával számol be arról, hogy Isten megvilágosította előtte az evangélium titkát, és az Úr méltatta őt arra, hogy ezt hirdesse a pogányok felé. Az efézusi gyülekezet Pál munkássága nyomán jött létre, és egy nagyon mély szeretetkapcsolat kötötte össze őket. Az apostol munkájának a keresztmetszetét látjuk, amikor búcsúzik az efézusi vénektől, és belepillanthatunk abba az áldozatos szolgálatba, amelyet az efézusi gyülekezetben végzett. Pál vágya az volt, hogy a gyülekezet hatalmasan erősödjön meg a belső emberben. Ez létfontosságú a további fejlődéshez és megmaradáshoz.

Imádkozzunk azért, hogy az Úr bennünket is tegyen ilyen imádkozó emberekké, akik törődnek mások lelki fejlődésével!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!