Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”
Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.
Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.
Az Úr Jézus a hatalmát arra használta fel, hogy véghezvigye az Atya akaratát, nem arra, hogy kérkedjék vele. A Jn 6:41-ben ezt mondja az Úr Jézus: „Én vagyok az élet kenyere, amely a mennyből szállott le.” A zsidók pedig hitetlenségükben ezt kérdezték: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük anyját, apját, akkor hogyan mondhatja: a mennyből szállottam le?” (42.v.). De jó, hogy mások, máshol hittek az Úr Jézusban! Legyen nekünk is élő hitünk!
Máskor a zsidók szintén nem értették meg, hogy „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ekkor is köveket ragadtak, hogy megkövezzék Őt (Jn 8:58–59). Az ige az egyetlenegy zsinórmérték, ami szerint Isten ítélni fog. Mindegy, akármit is hisznek vagy mondanak az emberek, a Szentírást nem lehet érvénytelenné tenni, és fel nem bontható (Károli). Isten örök érvényű beszéde az, amely megtartja mindazokat, akik hisznek benne.
Kedves testvéreim, ne próbáljuk az Írást érvénytelenné tenni a hit vagy ismeret hiányában! Amit Isten bűnnek tartott a Biblia létrejötte idején, az bűn ma is, bármit állítson is az ember. És minden bűnnek következményei vannak. Igaz, hogy Isten irgalmas, kegyelmes a bűnös iránt, de ugyanakkor igazságos ítélőbíró is.
Milyen területen vagy kísértve, hogy az Isten igéjét érvénytelenné próbáld tenni?
Szabó Mihály
Magasztaljuk és kövessük az egyedüli Istent! – Zsolt 86:10–11
A gyülekezet: a másokat ösztönzők közössége – ApCsel 11:19–30 (2Tim 2:15)
Halott vagy élő hitünk van?
Igehely: Jak 2:14–26 Kulcsige: Jak 2:1 „Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.”
Ebben az igeszakaszban Jakab apostol a hit és a cselekedetek fontosságát mutatja be. Hangsúlyozza mindkettőnek a jelentőségét, és azt, hogy ennek a kettőnek együtt, egymást kiegészítve van létjogosultsága. Nem létezhet egyik a másik nélkül.
Egyszerű, de hasznos példa erre egy autó, amelyiknek van karosszériája és motorja is. Melyik a fontosabb? Mindkettő, mert elválaszthatatlanok. Egyik sem ér a másik nélkül semmit. Inkább kiegészítik egymást. Igaz, hogy megváltásunk, megigazulásunk hit által van, és nem cselekedetekből (Róm 5:1 Károli), de az a hit, amelyiknek nincsenek cselekedetei, halott, értéktelen. Az igazi hit jót cselekvő életet eredményez, munkál.
Az igazi hitnek megvannak a maga jó gyümölcsei. Például Ábrahám hitt az Úrnak, mindent hittel fogadott, amit Isten mondott neki. Hitte, hogy Isten a halálból is vissza tudja adni az ígéret gyermekét. E hit alapján vette a kést, a tüzet, és elindult, hogy fiát, Izsákot, feláldozza, és Isten barátjának neveztetett. Mindkettő: a hite és a cselekedetei egyformán hasznosak voltak életében. Egy másik példa a tisztátalan Ráháb, aki Jerikó városában élt. Meghallotta a híreket, hogy egy győzelmes hadsereg közeledik a városukhoz, akinek senki sem tud ellenállni. A maga idejében a házába fogadta a kémeket, elrejtette, és más úton bocsátotta el őket. Cselekedetei által bebizonyította az igaz és élő Istenbe vetett hitének a valódiságát. A harmadik kép az emberi test és lélek. A test lélek nélkül élettelen, értéktelen, haszontalan. Ugyanígy a hit is cselekedetek nélkül.
Vajon milyen hitem van: élő vagy halott? Hajlandó lennék-e feláldozni életem legértékesebb dolgait Istennek, ha kérné? Hála az Úrnak, van hitem! De azért: „Hinni taníts Uram, kérni taníts, Gyermeki nagy hitet kérni taníts!” (HH 275.).
Szabó Mihály