2017. szeptember 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Imában együtt tervezni

Igehely: Róm 15:22-33; Kulcsige: Róm 15:30 „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban.”

„Ember tervez, Isten végez.” – tartja a közmondás. Ha Istennel tervezünk, akkor az a kivitelezéssel is összhangban lesz. Mi, hívő emberek, imádkozva szoktunk tervezni, és főleg a saját terveinkért imádkozunk. De mi van a másokéval? Tudunk-e együtt tervezni, és szoktunk-e a mások terveiért imádkozni? Pál erre hívja lelki testvéreit, és nagyon hangsúlyosan kéri – Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére –, hogy „tusakodjanak” vele együtt imádságban. Mi szükséges ahhoz, hogy ez közöttünk is így működjön? Pál példájából ezt is megtanulhatjuk. Először is, megosztja terveit. Bizonyságot tett gondolatairól és érzéseiről. Nem titkolózott, nem szerénykedett, és nem kötözte meg a bizonytalanság, arra gondolva, hogy mi lesz, ha nem úgy történik, ahogy tervezte. Nem félt a megszégyenülés gondolatától, mert alázatos volt; nem zárkózott el a nyílt önközléstől, attól tartva, hogy pletykálni fogják. Neked vannak-e közös terveid és közös imatémáid testvéreiddel, akikkel egy gyülekezetbe jársz?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Ez az én trónomnak helye

Igehely: Ez 43:1-9

Ahol az Úr van, ott életek változnak meg. Ha a gyülekezetben ott van ő, azt megérzi a környezetünk is. Isten nem passzív, nem lehet nem észrevenni. Jelenléte mozgásba hozza a hívőket, és a gyülekezetben táplálja az Úr tüzét. Isten nem lakik kézzel csinált templomokban. A mi szívünk a Szentlélek temploma. Az imaház önmagában nem szent hely, attól válik szentté, hogy megszentelt életű emberek gyűlnek össze a szent Istent imádni és szolgálni. Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Úr nevében, ott ő jelen van, és dicsősége túlárad. Az ilyen összejövetel nem élettelen, hatástalan, unalmas alkalom. Megragadja az ember életét. Erővel és hatalommal munkálkodik Isten a jelenlévők életében. Megtérnek, megújulnak, megerősödnek és meggyógyulnak. Összefognak és imádkoznak. Készek az életet elvinni másoknak is. Amikor Isten aktív az életünkben, akkor az életünk nem marad passzív. Bárcsak jönne az Úr, és betöltené életünk templomát egészen, hogy így mehessünk a testvérek közé! Az Úr jelenléte eltünteti a múlt sebeit. Megújult élettel és megújult erővel indít minket az ő munkájába. Többé nem kérdés az, hogy ki megy el a munkamezőre. „Ímhol vagyok, küldj el engemet!”

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 10:1–11 Kulcsige: 2Krón 10:7 „Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.”

Lehet jó esé­lyek­kel kez­de­ni egy élet­pá­lyát, de könnyen el lehet ron­ta­ni az irányt. Ro­bo­ám a nagy esé­lyét el­ját­szot­ta, annak el­le­né­re, hogy meg­volt min­den jo­go­sult­sá­ga arra, hogy Sa­la­mon, a bölcs ki­rály utó­da­ként győz­tes le­gyen. Di­a­dal­me­net­ben ve­zet­het­te volna to­vább Isten népét. Elő­ször jól is in­dult, ami­kor a vének ta­ná­csát kérte ki. A baj azzal kez­dő­dött, hogy a két vagy több ta­nács kö­zött nem tu­dott kü­lönb­sé­get tenni, jól vá­lasz­ta­ni.