2018. április 17., kedd

DÉLELŐTT | 
Hatalma van a bűnök fölött

Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”

Vannak, akik élvezettel vétkeznek (legalábbis azt mutatják). Mindenféle intést megvetnek, és csak azért is tovább mennek a bűn útján. Szinte teljesen hiábavaló a nekik hirdetett örömhír. Vagy mégsem? Viszont, amikor valaki rádöbben arra, hogy a bűn egy átkos állapot, ami megfoszt szabadságtól, örömtől, áldástól, egészségtől és örök élettől, akkor valamit tennie kell. Az evangélium szerint ebből a halálos csapdából egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani. Az Emberfiának van hatalma megbocsátani bűnöket a földön. Csodálatos érzés, ha emberektől nyerünk bocsánatot, de még nagyobb kincs, ha a Megváltó ajkáról halljuk: megbocsátottam neked, bízz bennem, találj nyugalmat nálam. Nem kevesen vannak, még gyülekezeteinkben is, akik bár kérték bűneik bocsánatát Istentől, még sincs bizonyosságuk, hogy elnyerték volna. A bűnbocsánat ajándék Isten részéről, és bizalom kérdése az én részemről. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket...“ (1Jn 1:9). Hiszed ezt? A bűn halálos állapot, a bűnbocsánat viszont száz százalékos valóság. Ezért hirdetjük a bűnök bocsánatát. (ApCsel 13:38)

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Mások terhét hordozó gyülekezet

Igehely: ApCsel 11:27-30; 12:25

A megjövendölt éhínséget nem lehetett megállítani, de a nagy szükségben levő testvéreken lehetett segíteni. A jeruzsálemi gyülekezet, ahol a hívek olyan szépen megosztották egymással javaikat, hogy nem volt egyetlen szűkölködő sem közöttük, most egy igen nagy megpróbáltatás előtt állt. A zsidók történésze, Josephus Flavius, említést tesz erről a többéves éhségről, mostoha időjárásról és gyenge termésről, amely sokak életébe került.

Az antiókhiai testvérek készek voltak gyakorlatba ültetni e biblikus alapelvet: „Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját” (Gal 6:6). Isten képes anyagi áldozatainkat lelki áldásokra fordítani, mi viszont képesek vagyunk a lelki áldásokat anyagi javainkkal meghálálni. Az antiókhiai tanítványok elhatározták, hogy mindnyájan annyit adnak, amennyit csak tudnak a Júdeában lakó testvéreknek.

Mekkora kiváltság és mekkora áldás, amikor az Istentől kapott javainkat másokkal is megoszthatjuk! Szoktad-e ezt rendszeresen gyakorolni?

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?