2018. április 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Hatalma áthatotta tanítását

Igehely: Mt 7:28-29; Kulcsige: Mt 7:29 „Mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.”

A sokaság álmélkodott Jézus tanításán, mert érzékelte, hogy hatalommal beszélt. Ezért bizonyára nem ilyen szájízzel mentek haza az emberek: ó, olyan ő is, mint a többi; lejárt idők üres szólamai; csak a pénz érdekli... Vajon miben állt ez a hatalom? Testi megjelenésében, kirívó öltözetében, megtanult, csiszolt beszédében, heves gesztikulálásaiban, netalán hangerejében? Az evangéliumok nem említenek ezekről semmit. Ha ezekben van is érték, mégis azt kell mondanunk, amit Pál, az apostol vallott: nem ékesszólással, vagy a filozófia megfogó szavaival, hanem a Szentlélek bizonyító erejével hirdetjük az evangéliumot. (1Kor 2: 1-5)

Mi adhat ma szavainknak súlyt, tekintélyt? Őszinte, áldozatos szeretetünk a legvastagabb jégszívet is képes megtörni. (1Kor 13) Alázatunk, szelídségünk és tiszteletadásunk vonzóvá teheti az evangéliumot sok ember számára. Belső szentségünket pedig nem a magunk elszigetelésére használjuk, hanem arra, hogy pozitív hatást gyakoroljunk környezetünkre. (1Pt 3: 15-17)

Hol és miben kellene beszédünknek változnia?

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Az elvett áldás szerint adjatok!

Igehely: 5Móz 16:9-17

„De senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt. Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked” (16:16-17). Nem jelenhetünk meg Isten előtt üres kézzel, hiszen minden, amivel rendelkezünk, Istentől van. Ajándékot pedig annak függvényében kell adnunk, amennyit kaptunk Tőle.

Két fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet:

1. Isten kiszabadított és megáldott. „És emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, azért tartsd meg, és teljesítsd ezeket a rendelkezéseket!” Lelki értelemben: mi azért adunk, mert Jézus Krisztusban már mindent megkaptunk.

2. Aki Istennek ad, az Istentől kap: örömöt és beteljesedést. Aki megtiszteli Istenét a tőle kapott javaiból, az további áldásokban fog részesülni. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35). Aki ad, annak szíve felszabadul az örvendezésre, az ünneplésre, mert rendeltetésszerűen él, és egyre jobban hasonlít az ő Megváltójára.

Mikor tapasztaltad utoljára az adakozás örömét és áldását?

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 15:8–15 Kulcsige: 2Krón 15: 15 „Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.”

Ászá király azután kapja a prófétai intelmet a szövetség megújításáról, miután az Úr csodálatos győzelmet adott népének az etiópok fölött. Biztos ott volt mindenkiben a győztesek öröme és az a megelégedettség, hogy most rendben vagyunk az Úrral! Azarjáhú próféta kimegy a király elé, és valami furcsa dolgot mond: „Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek.” De hát az Úr most adott fényes győzelmet! Az, hogy sikerülnek bizonyos dolgok az életünkben vagy a gyülekezetben, nem biztos, hogy Isten áldása!