2018. április 8., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Nem lehet sarokba szorítani

Igehely: Lk 20,: 1-8 Kulcsige: 20:3

Ha a macska sarokba szorítja az egeret szinte biztos, hogy nyert ügye van. A boxolók is használják ezt a taktikát. Ha sikerül az ellenfelet sarokba szorítani, azzal leszűkül annak mozgástere, és egyre kevesebb esélye lesz az ütések kivédésére. Szócsatározásokban, egymás lejáratásában, befeketítésében nagy „hozzáértéssel” alkalmazzák ma is ezt a módszert a politikában, az üzleti világban, de még egyházi körökben is.

A zsidó törvényjog szerint, amikor megjelent egy messiási mozgalom a nagytanácsnak két lépésben meg kellett vizsgálnia azt. Az első fázis a megfigyelés volt. Ekkor csak jegyzeteket kellett készíteniük az önjelölt tevékenységeiről. Beszámolójuk alapján döntötte el aztán a nagytanács, hogy szükséges-e a második lépést is megtenniük. Ha komolynak találták az ügyet, akkor elindították a második fázist is: a kikérdezést. Jézus hároméves szolgálata során megtették mindkét részt. Előbb csak figyelték, és információt gyűjtöttek róla, de itt már azt látjuk, hogy kérdésekkel bombázzák, ellenvetéseket fogalmaznak meg, sőt csapdát készítenek neki, hogy legyen jogi alapja vádjuknak. Két alapkérdéssel indítanak: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket”? és „Ki adta neked e hatalmat”? Nyilván, az „ezek” alatt, a feltűnő királyi bevonulást és a nem szokványos templomtisztítást értették. A „ki adta neked” kérdéssel pedig arra utaltak, hogy ők, az egyetlen elismert papi hivatal nem adtak neki jogot, hogy a templomban tanítson. Jézus tudta, hogy a nép Keresztelő Jánost Isten prófétájának tekintette, de a papi hivatal őt sem ismerte el. Ezért nyilvános állásfoglalást kért tőlük János személyét illetően. A korábbi „sarokba szorítók” most sarokba szorulnak. A „nem tudjuk honnan való” válaszuk nyilván kibúvó volt, és a valóságtól messze állt. Így, Jézus is mentesült az erkölcsi kényszer alól, hogy képmutató hazugokkal vitatkozzon és becstelen kérdéseikre választ adjon.

Mit tehetsz, ha megpróbálnak sarokba szorítani hited miatt? Ime néhány igei tanács: (1). Lk 12:12 – légy Szentlélekkel teljes és használd az Igét, hogy szavaidnak erkölcsi és szellemi súlya legyen. (2). 1Pt 3: 13-17 – ne ijedj meg, hanem beszélj az élő reménységedről, amit Krisztusnak köszönhetsz. Maradj szelíd és tisztelettudó!

Boros Róbert

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk a szenvedőkért! – 1Kor 12:26-27

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A győztesek gyülekezete – Ef 6:10-24 (Aranymondás: Ef 6:13)

DÉLUTÁN | 

Megtérést munkáló megszomorodás

Igehely: 2Kor 7:8-16

Milyen a szíved ezen a napon? Milyen volt a hangulatod az elmúlt napokban? Mit gondolsz, mire van a legnagyobb szükséged? Amikor Pál apostol a korinthusiakra gondolt, pontosan tudta, hogy mire van szükségük – hidd el, hogy szerető Atyánk is pontosan tudja, hogy mire van szükséged!

Megszomorodás – A megszomorodást megelőzte a megszomorítás. A gyülekezet nem tudott megszomorodni a létező bűn felett, ezért Pál apostolnak egy kemény hangvételű levelet kellett írnia azzal a céllal, hogy megtérésre segítse őket. Megszomorodás, bűnbánat nélkül nem beszélhetünk megtérésről. Ha nem tudunk magunktól megszomorodni bűneink felett, Istennek gondja lesz arra, hogy megszomorítson bennünket igéje által, a körülmények által, a vele való kapcsolatunk meggyengülése által. Mire vársz?

Megtérés – Aki nem Isten szerint szomorodik meg, az a világ szerint fog előbb-utóbb megszomorodni. A világ szerinti szomorúság a halálba kerget, de „az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre” (2Kor 7:9b). Annyira tetszik az a szó, hogy „megbánhatatlan” – aki Istenhez tér, az soha nem fogja megbánni. Aki megszomorodik bűnei miatt és megtér, az mindig hálaadással fog visszatekinteni a döntésére. Habár ez annyira nyilvánvaló, mégis olyan sokan vannak, akik meg nem vallott bűnöket rejtegetnek szívük mélyén. Talán te is közéjük tartozol?

Buzgóság – „Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek...” (2Kor 7:11a). Mekkora felbuzdulás, felszabadulás van ott, ahol a bűnök rendezésre kerülnek. Visszajön az élet, a lüktetés, a könnyedség, a természetesség mindannak cselekvésére, amire Jézus Krisztus elhívott bennünket. Mekkora áldás így élni és szolgálni, de mekkora nyomás a mélyen meggyökerezett bűnöket tovább hordozni!

Bizalom – „Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek” (2Kor 7:16). Nem tudom, hogy mennyire veszítették el az apostol bizalmát, de az biztos, hogy megtérésük és felbuzdulásuk után teljesen visszanyerték azt. Megbízható vagy-e?

Istennek sok módja van arra, hogy megtérésre segítse az övéit. Ha magunktól nem tudunk megszomorodni, gondja lesz arra, hogy valamilyen módon megszomorítson bennünket. De, ha megtérünk, felbuzdulásban lesz részünk, megromlott, fáradt kapcsolataink pedig helyreállnak.

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!