Igehely: Jel 1:1-6; Kulcsige: Jel 1:4 „János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak.”
Nagy bajban vagyok, amikor kisiskolás lányom feszegeti a világ kialakulásának nagy kérdéseit. Természetesen a bibliai teremtésről adok újra és újra, már-már unásig számot, s amikor egy új képes Bibliát kezdünk olvasni, előre tudja az első témát: a teremtés… „De mi volt azelőtt?” - kutatja az eredetet. „Isten” - felelem. „És mi volt Isten előtt?” „Isten!” - hangzik újra és újra, már-már unásig a válasz. A hívő ember válasza.
Tehát a „bajra” ez az egyetlen elfogadható magyarázat! Jobban mondva az egyetlen elfogadandó ok, a végső eredő. Így mutatkozott be Mózesnek a csipkebokornál: „Vagyok, aki vagyok.” (2Móz 3:14) Ennél többet, érthetőbbet Ő maga sem magyaráz Önmagáról. Még Jánosnak sem a Pátmosz szigetén. De Tőle árad a kegyelem és békesség, sőt Ő „közli szolgáival mindazt” (1), ami élethelyzetükben éppen szükséges.
Hogyan oldódik fel benned Isten örökkévalóságának és emberi mulandóságunknak feszültsége?
Mit vált ki belőled Isten örökkévalósága? Hogyan fogadtatnád el ezt egy kisgyerekkel?
Papp Dániel
Isten akaratának megismerése
Igehely: Zsolt 119:65-70
A zsoltáríró számos alkalommal megfogalmazza azt az alapigazságot, hogy van isteni akarat, mely abszolút jó. Jó tettről, helyes értelemről és Isten jó voltáról szól. Az isteni kijelentés fényében egyértelművé válik, hogy Isten akaratát közölni is akarja az emberrel. Ez azt jelenti, hogy akaratát meg lehet ismerni.
Ennek előfeltétele a kapcsolat kezdeményezése Isten részéről az ember felé. Isten ígérete és természete (1Móz 3:9; 1Jn 4:8/b) szerint eleget tett, és eleget tesz ma is, a kegyelem idején, ennek az előfeltételnek. Akarata megismerésében az embernek is van része, felelőssége. A zsoltáríróhoz hasonlóan kérni kell (66) a vezetést és fogadni a parancsolatokat. Régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk (Zsid 1:1-2), akinek személye, és parancsolatai nem választhatók el Isten akaratától. Ha Isten utasításait megfogadjuk, törvényében gyönyörködünk, segítségét kérjük, akkor akaratát megismerhetjük, aszerint járhatunk.
Mezei Ödön
