2018. augusztus 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Találkozás Krisztussal

Igehely: ApCsel 26:12-20; Kulcsige: ApCsel 26:15 „Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”

Mekkora élmény lehetett meghallgatni ezt a védőbeszédet! Többet ér, mint egy népszerű „stand up”-os nevettető kabaréja, vagy egy felkapott előadó mélygondolatú brillírozása. Pedig itt nem kitalált mesék sztorizgatása és nem filozofikus elmélyedés boncolgatása hangzik el - hanem az Élő Istennel való találkozás hiteles tanúságtétele. Ráadásul nagy része (43%-a, az egész védőbeszédnek pedig 18%-a) Jézus akkori szavainak idézése - legalább 25 évvel az átélt események után. Éppen emiatt olyan megkapó, döntésre kényszerítő és élet-halál fontosságú!

Heti elmélkedésünk végén méltó, hogy Jézus bemutatkozása: „Én vagyok” (15b), serkentsen minket is az Ő további megismerésére (16b). Fog még magáról nekünk is kijelenteni dolgokat, jellemét, terveit. Fog még adni feladatot és a hozzá szükséges erőt. Ismerkedjünk Istennel bátran, a Krisztusban adott teljességéig (Kol 2:9-10a)!

Idézd fel találkozásaidat Krisztussal!

Milyen élettörténeteket olvasol (hallasz, nézel) szívesen?

Mit ad Jézus személye istenképedhez?

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

Örömmel viselt hosszútűrés

Igehely: Zsolt 119:71-72

Jó nekem, hogy nyomorúság ért – mondja a zsoltáríró. De miként tekintheti értéknek az ember önnön nyomorúságát? Úgy, ha belátja, hogy a nehézség nélkül tévelygett (67), eltévelyedett a rendelkezés szerinti céltól, és a nyomorúságban a célt elrendelő Isten segítő szándékát látja. A koncentrációs táborban megszólította a zsidó a rabbit: Rabbi, nehéz zsidónak lenni! Ha nem lenne nehéz – hangzott a válasz – akkor már nem lennél zsidó!

Hogyan örvendezhet jobban az ember a valaki által rászabott törvénynek, mint a hatalmat, jólétet, önállóságot biztosító ezüstnek és aranynak? Csakis úgy, ha a törvényt adó személyben megbízik, és a törvény betöltésében az élet, hatalom, jólét megvalósulását látja.

Olyan világban, ahol a nehézségek elől az ember minden áron menekülne, és a jólétért, hatalomért és önállóságért bármilyen árat megfizetne, gyakorolnunk kell magunkat az ige szavai szerint: értékelni azt a nehézséget, amibe Isten enged, és engedelmeskedni törvényének, kiengedni a kezünkből az önállóság, jólét, hatalom fegyvereit.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.