2025. október 12., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Efézus… nincs „szakmai féltékenység”

Igehely: ApCsel 18:23–28 Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”

Pál apostol harmadik missziós útját fogjuk végigkísérni a hét folyamán. Ebben a szakaszban viszont kis kitérőt teszünk: nem az apostol van a középpontban, hanem a munkatársai. Akvila és Priszcilla Korinthusban találkoztak Pállal, ott egy ideig házigazdái voltak (ApCsel 18:2–3), majd vele együtt jöttek át Efézusba. Pál hamar továbbutazik, viszont a házaspár letelepszik a városban.

Ide érkezik meg Apollós. Annak alapján, ahogy az ige bemutatja, magasan képzett ember lehetett. Az ékesszólás nem feltétlenül születési adottság, sokkal inkább a retorika (szónoklattan) tanulásának és gyakorlásának eredménye volt. Akvila és Priszcilla viszont kétkezi munkások voltak. Hogy jönnek ők ahhoz, hogy egy ilyen tudóst kioktassanak?!

Szép példáját láthatjuk annak, hogyan munkálkodik a hívők életében a Szentlélek. Először is: a házaspár látta, hogy bár Apollóst jó szándék vezérli, de ismerete hiányos. S mivel nem vetélytársat láttak benne, hanem az Úrnak egy még csiszolatlan eszközét, megosztották vele azt a tudást, aminek ők már birtokában voltak. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan sikerült ezt megtenniük úgy, hogy Apollós önérzetét ne sértsék. De Apollós alázatos volt és tanítható. Nem tartotta magát a legbölcsebb embernek, akinek már semmi újat nem lehet mondani. Látjuk azt is, hogy különböző embereket különböző módokon tud használni az Úr, ha engedelmeskednek neki. Az Úr munkájában szükség van olyan emberekre, mint Pál és Apollós, akiknek az az elhívásuk, hogy minél több helyen elhintsék az igemagot. De szükség van olyanokra is, mint Akvila és Priszcilla, akik inkább a háttérmunkát végzik. Készek hátramaradni, gondozni az elhintett magot, erősíteni a gyülekezetet, és másokat is felkészíteni a szolgálatra.

A különbözőség gyülekezeteinkben is sok probléma forrása. Szeretnénk mindenkit egy kaptafára húzni. Ehelyett fel kell ismernünk, hogy Isten szerteágazó munkája épp a sokszínűség által valósul meg. De csak akkor, ha versengés helyett Bemerítő János lelkületével egymás építésére használjuk energiánkat: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”

Szekrényes József

Imaáhítat: 

Adjunk hálát, mert bárki közvetlenül megismerheti Istent az új szövetségben! – Jer 31:33–34

Bibliaóra: 

A gyülekezet: a szolgálatra kiválasztottak közössége – ApCsel 9:1–30 (ApCsel 9:15)

DÉLUTÁN | 

Cselekvő és gyakorló istentisztelők

Igehely: Jak 1:19–27 Kulcsige: Jak 1:22 „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”

Tévedés lenne azt a következtetést levonni igeszakaszunkból, hogy az ige hallgatása nem fontos: a „ne csupán hallgatói” feltételezi azt, hogy igenis, hallgatjuk az igét. Ezt erősítik meg az olyan kifejezések is, mint: „legyen minden ember gyors a hallásra”, „Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét.” Az ige hallgatása az alap, csakis arra lehet építeni. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” – mondja Pál apostol is (Róm 10:17). Hallgassuk, olvassuk az igét, igemagyarázatokat, prédikációkat! Hála az Úrnak, erre ma rengeteg lehetőségünk van!

Hallgatni az igét szükséges, de nem elég. Mit tartunk arról az emberről, aki ájtátosan olvassa az igét naponta órákon keresztül, ugyanakkor rettenetesen türelmetlen mindenkivel, s a legkisebb hiba miatt is szitkok zuhatagát árasztja másokra? Vagy aki kérlelhetetlen, nem tud megbocsátani? Azt mondanánk, hogy hiába olvassa annyit az igét. Jakab szerint: kegyessége hiábavaló (26.v). Megtörténhetik, hogy éppen olyasmiben esünk el, amiről talán nemrég olvastunk az igében. A kérdés az, hogy ilyenkor magunkra ismerünk-e, hajlandók vagyunk-e (újból) változtatni magatartásunkon, vagy észre sem vesszük, hogy valami nincs rendben? Mert az ilyen ember nemcsak képmutató, hanem Jakab apostol szerint önmagát is becsapja: azt hiszi magáról, hogy rendben van, pedig egyáltalán nem úgy van. Mennyire jó tapasztalat viszont az, amikor egy ige eszünkbe jut, és segít jól dönteni az adott helyzetben! Erre mondja az apostol azt, hogy „boldoggá teszi cselekedete” (25.v.).

Vannak visszatérő bűnök, függőségek, amiktől nem szabadul meg az ember egyik pillanatról a másikra. Ha az ige alapján felismeri ezeket magában, akkor tudatosan foghat hozzá ezek elhagyásához: határokat szabva önmagának; elkerülve az olyan helyzeteket, amik kísértésbe viszik; segítséget kérve, ha egyedül nem megy. Ilyenkor az ige cselekvése éppen ezt a tudatos küzdelmet jelenti, még ha nem is sikerül minden alkalommal győzni.

Adjon az Úr gyümölcsöző igehallgatást mindannyiunknak!

Szekrényes József

 Napi áhítat

Igehely: Tit 2:1–5 Kulcsige: Tit 2:1 „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.”

A Szentírás mérce és segítség az istenfélő élethez. Nem lehet elég korán kezdeni a tanítását, és nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége rá még idős korában is. Szakemberek mondják, és a tapasztalat bizonyítja, hogy az élet során felvett jó vagy rossz szokások idős korban felerősödve uralják az ember életét. Ha fiatal vagy, igyekezz felvenni olyan jó szokásokat, amelyek nem dolgoznak ellened idős korodban! Ne feledd, ezek fogják meghatározni időskori személyiségedet!