2018. augusztus 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Én vagyok a jó pásztor”

Igehely: Jn 10:1-18; Kulcsige: Jn 10:11 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (14) Jézus egyenként, név szerint ismeri a Rá bízottakat. Nemcsak hogy ismeri, de életét is adja értük, mint jó pásztor a juhaiért. (15) Kik azok a személyek, akiket Isten ránk bízott? Fel tudunk sorolni legalább két-három személyt, akikről elmondhatjuk, hogy Isten ránk bízta őket, hogy foglalkozzunk velük, ismerjük meg, és vezessük őket Krisztushoz, majd pedig tovább a megszentelődés útján? Isten gyümölcstermő életre hív bennünket. Legyünk azok a személyek, akik a Jó Pásztorhoz vezetünk embereket a mai napon. Ha pedig még nem kezdtük el ezt a fajta munkát, kérjük ma Istentől, hogy mutasson meg olyan személyeket, akikkel megismerkedhetünk, és akikkel foglalkozhatunk, bemutatva nekik Őt, aki azt mondja magáról: „Én vagyok a jó pásztor.” (11. v.) Az ilyen hozzáállású embereknek Isten mindig készségesen segít.

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

„Meghallja kiáltásomat”

Igehely: Zsolt 40:1-6

„Várva vártam az Urat” – milyen meghitt kapcsolatból áradó kijelentés. Ebben az Igében ott találjuk az Istenbe vetett bizalom kulcsát. És mi is ez a kulcs? Az, amit Dávid király is kívánt: az Istennel való személyes kapcsolat. Dávid ott volt a pusztulás vermében, és prioritásként nem a szabadulást várta (biztosan azt is), hanem az Urat. Nem csak a szabadulását várta, hanem első sorban a Szabadítóját, a Mindenható, Szerető Istent, aki képes őt megszabadítani. Ez a kulcs az Istenben való bizalmunk megerősítéséhez. Az emberek többsége általában nem az Úrral való közösség után kiált. Nekik nem kell az Isten, nekik csak az Ő szabadítása kell. Ne legyen ez így velünk, akik Isten gyermekeinek valljuk magunkat. Keressük először Istent, a Szabadítót, aki sohasem hagy bennünket a pusztulás vermében, ha Őt hívjuk. Dávid múlt időben beszél a küzdelmeiről, de ugyanakkor rámutat a győzelemre is. Legyen ez bátorítás számunkra is. Lehet győzni Isten Lelke által, nem a magunk erejéből. Építsünk ez igazságra, mert Isten meghallja kiáltásunkat, ezért forduljunk bizalommal Hozzá.

Szűcs Dániel

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”

Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.

Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.