Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”
Dávid bűne Betsabéval és az ebből fakadó következmények azt mutatják, hogy még egy Istennek kedves ember is válhat a bűn áldozatává. A 2Sám 11:27 azt mutatja, hogy senki nem veheti félvállról a bűnt: nincs olyan, hogy ártalmatlan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.
Az igeszakasz felhívásként szolgál, hogy állandóan legyenek a kezünk ügyében a Lélek fegyverei, és emlékeztet a bűnnel szembeni gyengeségünkre is. Továbbá figyelmeztet a bűn szörnyű következményeire. Dávid ugyan megtér és helyreáll, de mindazokat, amiket elkövetett, nem tudja meg nem történtté tenni.
Dávid története ünnepélyes figyelmeztetésként szolgál a lelki életünk feletti éberség szükségességére. Arra bátorít, hogy keressük Isten erejét, amely képessé tesz arra, hogy ellenálljunk a kísértésnek, és késlekedés nélkül megtérjünk, ha bűnt követtünk el.
Hogyan fogsz éberen őrködni az Istennel való járásban, hogy ne ess a bűn csapdájába?
Mit tehetsz, ha elestél, hogy Isten bocsánatát, helyreállítását keresd?
Mezei Tamás
Isten ajándékai megbánhatatlanok
Igehely: Róma 11:25–29 Kulcsige: Róma 11:25–29 „Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.”
Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Választott népével kapcsolatos tervei és céljai nem válnak semmissé, még akkor sem, amikor a nép elbukik. Elkötelezettsége megingathatatlan. Ez lehetővé teszi számunkra is, hogy higgyünk, és nyugalmunk legyen Isten hűségében, mert ez nem a mi teljesítményünktől függ.
Milyen mély és valódi bizalomra és hálaadásra ad nekünk is okot Isten szuverén és megmásíthatatlan kiválasztása! Ha az övéi vagyunk, semmi nem választhat el bennünket tőle. Sokszor esünk abba kísértésbe, hogy Istent ítélkező és haragos bíróként lássuk – ilyenkor sokkal inkább magunkat látjuk, mint azt, aki Isten valójában. Igen, Ő bíró is, Ő a Seregek Ura, de ezek nem egymásnak ellentmondó, sokkal inkább a teljesség egy-egy részét kifejező tulajdonságok. Isten szerető mennyei édesapaként mutatkozik be, így bánik népével, személyesen velünk is, ha hozzá tartozunk. Egy apa nem veszi vissza gyermekétől a javait, amikor a gyermek lázad, és nem szűnik meg szerető apja lenni, bár szeretete olykor a fenyítékben mutatkozik meg.
Mit jelent számodra, hogy Isten nem veszi vissza elhívását vagy ajándékait? Hogyan használod azokat az ajándékokat, amiket Isten rád bízott? Használhatnád jobban is?
Mezei Tamás
