2018. augusztus 7., kedd

DÉLELŐTT | 
Az Úr cselekedeteit látva az emberek nem ugyanúgy reagálnak

Igehely: 2Móz 10:1-20; Kulcsige: 2Móz 10:20 „De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait.”

Jó lenne, ha csak mi és az Úr lennénk! De Isten és a benne hívő, neki engedelmeskedő szereplők mellett ebben a történetben is jelen vannak a benne hitetlen, neki engedetlenkedő ellenfelek. Érdekes látnunk az ő hitetlenségük és ellenállásuk változatos mértékét. Másképp viselkednek a fáraó, a szolgái és az egyiptomi nép. Pedig Isten „tette keménnyé” mindannyiuk szívét (1), és Ő hozta mindnyájukra a sáskákat (6), mégis háromféle módon nyilvánulnak meg. A köznép tagjai kénytelenek eltűrni az eseményeket. A szolgák próbálnak hatást gyakorolni az események kulcsszereplőjére (7). Ő pedig, a fáraó számítgat, diktál, kétszínűsködik - nem őszinte megtéréssel könyörög az életéért. S ez még csak a nyolcadik csapás volt…

„Ahány ház, annyi szokás” - tartja a mondás. Az emberek hitetlenségükben is oly sokfélék. Vajon meglátják rajtunk keresztül a Szabadítót?

Szerinted van megtérésre képtelen állapot? És ember?

Hogyan lehet a legjobb reakcióra bírni embertársainkat Istennel kapcsolatban?

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

A bennünk élő szeretet

Igehely: 1Jn 4:19-21

A szeretet történelmi időkön átívelő és az embertől elválaszthatatlan fogalom. Némelykor már-már elcsépelt témája a különböző műalkotásoknak, máskor hiánycikk az élet piacán, sokszor pedig állatias ösztönné lealacsonyított indulat.

János apostol, aki szeretett tanítvány, leveleiben több mint harminc alkalommal említi a szeretetet. Habár három rövid levélben átfogó tanítást nem adhat a szeretetről, mégis létfontosságú igazságokat közöl arról. A 4:8-ban elmondja a lényeget: Isten szeretet. Erről az igaz szeretetről nem, mint távoli, hanem mint hozzánk, emberekhez közeli, bennünk élő szeretetről tanúskodik.

A bennünk élő igaz szeretet (4:19) megelőlegezett szeretet. Ő előbb szeretett, és mi ezért szerethetünk Istent és embert. Nem mi találjuk fel a szeretetet, még csak nem is mi találjuk meg, hanem Ő talált meg minket.

A bennünk élő igaz szeretet nem választ (el), hanem szeret Istent és embert. Az a szeretet, mely feltételhez, szimpátiához kötött, lehet érdekkapcsolat alapja, divatos műalkotás témája, de nem képezheti a Krisztuskövetés alapját. Lássuk meg, hogy szeret minket Ő! Lássuk meg azokat, akiket nekünk is szeretni kell!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.