Igehely: ApCsel 7:35-45; Kulcsige: ApCsel 7:39 „Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé.”
Sokszor érthetetlen és megmagyarázhatatlan Isten hűsége és kegyelme választottai iránt!
A szuverén Istennek jogában áll azt a szabadítót adni népének, akit Ő a legalkalmasabbnak talál, még ha a szabadításra várók többsége nem is kedveli. Az a Mózes – akit megtagadtak, akinek nem akartak engedelmeskedni, akit elutasítottak, akit majdnem megköveztek –, vezette el őket az Ígéret földjének határához. Isten csodákkal és jelekkel állt ki mellette. Mózes élő és életet adó igéket adott át nekik, közbenjárt értük, hogy el ne vesszenek. Prófétát jövendölt nekik, Aki valóban célba vezeti népét. Mert a kiválasztottaknak nemcsak a tejjel és mézzel folyó földre volt szükségük, hanem szoros közösségre Megváltójukkal. Ehhez meg kellett szabadulniuk a bálványimádástól! A szent sátor számos kelléke jelképesen ábrázolta ki az Úr Jézus Krisztus eredményes főpapi szolgálatát.
Józsué győzelmes hadjáratai földi örökséghez juttatták az egyiptomi rabságot maguk mögött hagyók utódait. Majd oda érkezett meg a legnagyobb szabadító Fejedelem, a Messiás! Ő biztos célba vezeti követőit! Mennyei örökséget biztosít számunkra!
Hogyan viszonyulunk Vezetőnkhöz? Mennyire vagyunk kitartóak?
Vass Gergely
Senki el ne hitessen titeket
Igehely: Mt 24:1-13
A tanítványok a templomot alkotó kövekre figyeltek, azokat akarták megmutatni Jézusnak. Jézus a „templomot” alkotó emberekre irányította a tanítványok figyelmét, és mielőtt az épületekről szólt volna, az emberi szívet, a Szentlélek templomát méltatta: hát nem látjátok mindezt? Jézus nem sokkal azelőtt tisztította meg a templom épületét a tisztátalan szívűektől (Mt 21:12-17). Az emberek leromlott lelkiállapota és istentelen cselekedetei miatt jutottak oda, hogy Kr.u. 70-ben a templom épületei is földig romboltattak.
A sokszor értetlen, fontos dolgok iránt figyelmetlen tanítványok kérdésére, Jézus figyelmeztetéssel válaszol. Előrelátóan óvja őket olyan önjelölt felkentektől, akik Krisztusnak, Felkentnek mondják majd magukat. Figyelmezteti őket, hogy majd a rémületes hírek el ne tántorítsák, meg nem tévesszék őket. Ahogyan számos alkalommal mondta, üldözésekben lesz részük tanítványaink, és ez sem kell elrettentse őket. A gonoszság megsokasodása, a szeretet elhidegülése is veszélyforrás lesz – mondja Jézus. De mintegy örömhír hangzik Jézustól a bátorítás is: az evangélium mindenhol hirdettetik, melyben ki lehet tartani, s aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mezei Ödön
