2018. december 31., hétfő

DÉLELŐTT | 
Nem maradtál adós?

Igehely: Préd 5:1-6 (5:2-7); Kulcsige: Préd 5:3b „Teljesítsd, amit megfogadtál!”

„Kevés beszédű légy!” Ez a jó tanács érvényes akkor is, ha emberekkel beszélsz, és akkor is, ha Istennel. Az Úr Jézus figyelmeztet a farizeusok imádságainak hiábavalóságára, akik azt hitték, hogy bőbeszédű imáikért hallgattatnak meg. Talán ma is vannak ilyenek. Mások az egymással való kommunikációban van felettébb felvágva a nyelvük. A bőbeszédűségük mögé gyakran épp a mondanivalót rejtik el: sokat beszélnek, de keveset mondanak. „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” (Péld 18:21)

A beszédnek a tartalma is, a tartama egyaránt fontos. Ádámi természetünk élvezi a rágalmazó hírek hallgatását és terjesztését. Ez a gonosztól származik, akik hazugság atyja (Jn 8:44). „Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr!” (3Móz 19:16). Azt mondd tehát, ami igaz, amit szükséges, és amit megfelelő lelkülettel el tudsz mondani. „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol 4:6). Másképp jobb, ha a válasszal adós maradsz!

Borzási István

DÉLUTÁN | 

Ó és Új egybefonódva

Igehely: Mt 13:47-52

„Megértettétek mindezt?” – kérdezte Jézus. Az Ő számára sohasem volt túl terhes részletesebben elmagyarázni a tanítást, ha szükséges volt. Legyünk türelmesek, ha az evangéliumot ismételni kell.

A tengerbe vetett háló példázatának záró szavai egy külön példázat: arról a „gazdáról” szól, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. A tanítványok ezek a gazdák, akik „megtaníttattak a mennyek országára”, és hasonlítanak ahhoz, akinél az „éléskamrából” előhozott új és ó az idei és az előző évi termést jelenti. Nem lenne helyes, ha az előző év termése a csűrben vagy a pincében maradna: azokat (is) el kellett fogyasztani. Alkalmazva ezt, a tanítványoknak nemcsak az ószövetségi írások alapján kell szólniuk (ez az ó), hanem annak alapján is, amit Mesterüktől hallottak és láttak (ez az új). Azok igazolják, hogy Jézus Krisztus a Szabadító, a megígért Messiás. Az újjászült hívőknél Isten nem érvényteleníti azok régi képességeit, ismereteit, adottságait, hanem felhasználja az új ember építésében. Így az ó és az új Isten országának szolgálatába kerül.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.