2018. február 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Nem mindenhol fogadnak minket szívesen

Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:5 „Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük.”

Nem nagyobb a szolga az uránál (Jn 15:20). Jézus ebben is előttünk járt, hiszen saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt (Jn 1:11). Ez bizonyos értelemben természetes, mert az emberek jobban szerették (szeretik) a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak (Jn 3:19).

Amikor ilyen elutasításban van részünk, mint Isten országának hirdetői, azt a megerősítő jelzést kapjuk, hogy mi itt idegenek vagyunk. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül (Fil 3:20).

Jézus felkészítette tanítványait az ilyen helyzetekre, hogy ne kudarcnak éljék meg, hanem ugródeszkaként a további buzgó szolgálatra nézve. Mert nem mindenkié a hit (2Thessz 3:2), mondja Pál apostol, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a hitre jutáshoz. Legyen befogadó lelkületünk, mert ez jutalommal jár.

Hogyan éled meg azt, amikor a hited miatt elutasítanak?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség útja

Igehely: Péld 9:1-10

A bölcsességet nagy kincsnek tartják az emberek, de nem mindenki hajlandó áldozni annak megtalálásáért. Aki keresi is nem biztos, hogy jó helyen, jó módszerrel teszi. A bölcsességnek is van kezdete. A minimális szint az Úrnak félelme és a Szentnek megismerése. Ezek fényében érdemes az élet többi dolgát lemérni. Ezekhez az értékekhez képest aztán az eddig oly kedves és értékes dolgok kárnak és szemétnek vannak ítélve.

A bölcsesség útján járni is kell. Nem elég tudni, hogy létezik, nem segít rajtam, ha más jár rajta. Ez az én utam is kell legyen. Kezdődik ott, mikor elhatározom: eddig volt, ahogy volt, de most elhagyom az együgyűséget és az értelem útján járok.

Lesznek csúfolódók is, akik észreveszik, már nem járok a többség útján. De az Isten szerint bölcs ember felismeri ezt, elviseli a sérelmet és nem adja fel: látja a láthatatlant, elszenved egy kevés kellemetlenséget, csakhogy megismerhesse teljesen a Szentet.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Tit 2:1–5 Kulcsige: Tit 2:1 „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.”

A Szent­írás mérce és se­gít­ség az is­ten­fé­lő élet­hez. Nem lehet elég korán kez­de­ni a ta­ní­tá­sát, és nincs olyan ember, aki­nek ne lenne szük­sé­ge rá még idős ko­rá­ban is. Szak­em­be­rek mond­ják, és a ta­pasz­ta­lat bi­zo­nyít­ja, hogy az élet során fel­vett jó vagy rossz szo­ká­sok idős kor­ban fel­erő­söd­ve ural­ják az ember éle­tét. Ha fi­a­tal vagy, igye­kezz fel­ven­ni olyan jó szo­ká­so­kat, ame­lyek nem dol­goz­nak el­le­ned idős ko­rod­ban! Ne fe­ledd, ezek fog­ják meg­ha­tá­roz­ni idős­ko­ri sze­mé­lyi­sé­ge­det!