2018. február 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Nem mindenhol fogadnak minket szívesen

Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:5 „Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük.”

Nem nagyobb a szolga az uránál (Jn 15:20). Jézus ebben is előttünk járt, hiszen saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt (Jn 1:11). Ez bizonyos értelemben természetes, mert az emberek jobban szerették (szeretik) a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak (Jn 3:19).

Amikor ilyen elutasításban van részünk, mint Isten országának hirdetői, azt a megerősítő jelzést kapjuk, hogy mi itt idegenek vagyunk. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül (Fil 3:20).

Jézus felkészítette tanítványait az ilyen helyzetekre, hogy ne kudarcnak éljék meg, hanem ugródeszkaként a további buzgó szolgálatra nézve. Mert nem mindenkié a hit (2Thessz 3:2), mondja Pál apostol, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a hitre jutáshoz. Legyen befogadó lelkületünk, mert ez jutalommal jár.

Hogyan éled meg azt, amikor a hited miatt elutasítanak?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség útja

Igehely: Péld 9:1-10

A bölcsességet nagy kincsnek tartják az emberek, de nem mindenki hajlandó áldozni annak megtalálásáért. Aki keresi is nem biztos, hogy jó helyen, jó módszerrel teszi. A bölcsességnek is van kezdete. A minimális szint az Úrnak félelme és a Szentnek megismerése. Ezek fényében érdemes az élet többi dolgát lemérni. Ezekhez az értékekhez képest aztán az eddig oly kedves és értékes dolgok kárnak és szemétnek vannak ítélve.

A bölcsesség útján járni is kell. Nem elég tudni, hogy létezik, nem segít rajtam, ha más jár rajta. Ez az én utam is kell legyen. Kezdődik ott, mikor elhatározom: eddig volt, ahogy volt, de most elhagyom az együgyűséget és az értelem útján járok.

Lesznek csúfolódók is, akik észreveszik, már nem járok a többség útján. De az Isten szerint bölcs ember felismeri ezt, elviseli a sérelmet és nem adja fel: látja a láthatatlant, elszenved egy kevés kellemetlenséget, csakhogy megismerhesse teljesen a Szentet.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.